Január 4. – 1 Jn 3,7-10; Jn 1,35-42
Az elmúlt hetekben mennyire erősödtünk meg a Jézusba vetett hitünkben, valamint a Róla való tanúságtételben?
A mai evangélium arra bátorít minket, hogy lélekben mi is elmenjünk oda, ahol Jézus élt, egészen odáig, ahol megszületett.
Ha meg tud döbbenteni minket az, hogy a második isteni Személy csak az állatok szükségszállásán születhetett erre a világra, akkor ez segíthet abban, hogy jobban megismerjük Istennek irántunk való szeretetét. Isten azért lett emberré, hogy mi Isten gyermekei, illetve egymás testvérei lehessünk.
Minden szentmise végén azt a küldetést kapjuk, hogy a meghívottakból mi is meghívók legyünk. Ehhez arra van szükség, hogy a Jézussal való találkozások átformálják lelkünket. Győzzük le magunkban a bátortalanság, a kishitűség kísértését, aggodalmainkat, félelmeinket is! Szeressük testvéreinket! Legyen fontos számunkra nem csupán a hozzátartozóink, hanem honfitársaink üdvössége is!
Bízzunk abban, hogy a Jézussal való személyes találkozásainkról szóló tanúságtételeink eredményesek lesznek!