Január 5. – 1Jn 3,11-21; Jn 1,43-51
Igyekszünk-e másokat Jézushoz vezetni?
Akik hitték, hogy Jézusban a Messiással találkoztak, azokat eltöltötte az öröm, és ezt az örömöt másoknak is továbbadták.
A Jézussal való személyes találkozás öröme a küldetésünknek az alapja. Aki megismerte és elfogadta Jézust, az indítást kap arra, hogy másokat is részesítsen ebben az élményben. A hit természetéhez hozzátartozik, hogy tovább adódik. A hit hozzánk is valakinek a közvetítésével jutott el. Rajtunk keresztül is így tud eljutni másokhoz.
Ha Krisztus bennünk él, akkor ennek az a személyes szeretet lesz a bizonyítéka, amelyről a mai szentleckében hallottunk. Krisztus egyháza ott tud megerősödni, illetve terjedni, ahol a keresztények teljes odaadással szeretik egymást, elsősorban tettekkel, de szóval is. Csodákra képes egy-egy szívből fakadó figyelmes szó, a néven szólítás, a köszönetmondás, vagy a biztatás.
A szeretet első lépcsőfoka, hogy elfogadjuk a másikban azt, amit ösztönös természetünk szerint nem fogadnánk el, ami tőlünk idegen, vagy esetleg idegesítő! A hit hiányára utal, ha viszálykodunk vagy gyűlölködünk. Ahogy a mai szentleckében hallhattuk, Krisztushoz hasonlóan nekünk is szükséges életünket adni testvéreinkért. Ez a bizonyítéka annak, hogy élő a hitünk.
Törődjünk mások üdvösségével! Tegyünk meg értük mindent, nagy tapintattal, szelídséggel, türelemmel, állhatatossággal!