Urunk megkeresztelkedése – Iz 42,1-7; Mt 3,13-17
Mit jelent számunkra Jézus megkeresztelkedése?
Hogyan viszonyulunk saját megkeresztelkedésünkhöz?
Miután Jézus meghallgatta előhírnökének az igehirdetését (mely szerint a közelgő Messiás fogadására való felkészülés azt jelenti, hogy hallgatói elismerik és megbánják bűneiket), közben beállt a sorba a bűnös nép közé, hogy Ő is kérje a bűnbánat keresztségét.
János tudta, hogy Jézus bűntelen, ezért meg akarta akadályozni, hogy megkeresztelkedjék. Így szólt Hozzá: „»Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?« Jézus azonban így szólt: »Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos…«”. Máté evangéliumában ezek Jézus első szavai.
Az igazságosság megkívánta, hogy Jézus elégtételt adjon a bűnökért. Az Atya akarata Jézus számára azt jelentette, hogy vegye magára bűneinket. Mert Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29). Jézus alázatosan, szolidárisan a bűnös ember mellé szegődött. Ott kereste az embert, ahol van. Jézus szerint ez az igazságosság beteljesítése.
Ezt követte a Szentháromság epifániája. Jézus „Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!«”. Ezzel megerősítést nyert, hogy az istenség elválaszthatatlan Jézus személyétől. Másrészt ez volt Jézus felmagasztalása (az Atya a Szentlélek által felkente Őt a megváltás művének végrehajtására).
A keresztségben Isten ránk is kiárasztja Lelkét. A Lélek befogadására minket is az alázat készít elő, vagyis bűneink elismerése, majd ezt követően a bűnbánat.
Jézus a saját példáján mutatta meg, hogy milyenek legyünk. Ahogyan Jézus vállalt minket, úgy nekünk is szükséges közösséget vállalnunk a bűnbánó embertársainkkal, mert így igazságos. Így lehetünk mi is a Mennyei Atya kedves gyermekei. Így lehet miénk az örök élet, amely Istennél volt, és Jézus Krisztusban nekünk is megjelent.
A keresztelő pap röviden tudatosítja bennünk, hogy mi történik a keresztségben: „Isten a keresztség által isteni életében részesít minket, gyermekévé fogad, a Szentlélek templomává, és Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak a tagjaivá leszünk” (szertartás könyv).
A keresztség előtt arra kapunk felhívást, hogy vessük le a régi ruhánkat, a bűneinket, hogy Jézus új ruhába öltöztethessen minket. Szent Pál írta a Galatáknak (3,27): „Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra”.
A keresztségünkkel igyekezzünk Krisztus lelkületét magunkra venni! Ne feledjük, hogy a mi keresztelésünk csupán a kezdete egy egész életünkön át tartó, állandó megtisztulási folyamatnak!
Éljünk úgy, hogy Jézussal együtt a Mennyei Atyának mindig kedve teljék bennünk!