Évközi 1. hét, kedd – Zsid 2,5-12; Mk 1,21-28
Törekszünk-e arra, hogy Krisztus uralma megvalósuljon az életünkben?
A karácsonyi ünnepek legdöbbenetesebb élménye lehet, hogy a végtelenül hatalmas Isten az emberi szeretetnek kiszolgáltatott gyámoltalan csecsemőként, a lehető legnyomorúságosabb körülmények között, hajléktalanként született bele a mi világunkba. Nagy hitet követelt a pásztoroktól, aztán a napkeleti bölcsektől annak az elfogadása, hogy a nyöszörgő, anyatejre éhező kicsi gyermekben felismerjék Azt, Aki által a mindenség lett.
A ma hallott szentleckében a Zsidókhoz írt levél szerzője megjegyzi, hogy „Most ugyan még nem látjuk, hogy uralma alatt lenne minden”, de a világ sorsának alakulása Krisztus kezében van. Ő a történelem irányítója.
Már az ószövetségi jövendölések is arról szóltak, hogy a Messiás szabadulást hoz a rabságban sínylődőknek. Nem külső, politikai elnyomásból, hanem a lelki rabságból, a bűnök fogságából.
Kafarnaum városának zsinagógájában, majd hamarosan „Galilea egész vidékén” az emberek először Jézus igehirdetésének újdonságát, valamint hatalmas erejét vették észre. „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”, Ő nem a régi törvényt elemezte vagy magyarázta, hanem úgy beszélt Istenről, mint az Atyáról, ami mögött személyes tapasztalata volt. Örömhírt hozott, melynek az a lényege, hogy Isten az ember felé fordul irgalmas szeretetével. Csodákkal is megerősítette tanítását. „Mindenki nagyon megdöbbent…: »Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!«”
Napjainkban is bizonyára lépten-nyomon tapasztalhatjuk a gonoszság jelenlétét, befolyását. A gonosz természete szerint harsány, általában nagy visszhangú. Olyan érzésünk támadhat, hogy tehetetlen játékszerei vagyunk a démoni hatalmaknak, a jó, valamint a gonosz erők pedig a mi szívünkben csapnak össze egymással. Ha felismerjük, hogy a gonosz erőkkel szemben gyengék vagyunk, jusson eszünkbe, hogy Jézus hatalmával szemben a démon gyenge, sőt tehetetlen. Jézus a gyógyításaival azt bizonyította, hogy Ő le tudja győzni a rosszat, a gonoszt. Isten hatalma nagyobb. Ne feledjük, hogy már Jézus nevének segítségül hívása által is védelemben részesülhetünk! Még olyanok is csodát tehettek Jézus nevében, akik nem tartoztak a tanítványok közé, de hittek Jézusban (vö. Mk 9,38; Lk 9,49).
Ahhoz azonban, hogy Jézus védelmét élvezzük, nekünk magunknak szükséges az ő uralma alá rendelni egész valónkat (vágyainkat, terveinket, kapcsolatainkat, cselekedeteinket, de még gondolatainkat és érzelem-világunkat is). Szükséges közreműködnünk abban, hogy sorsunk, illetve életünk az ő szándéka szerint alakuljon. Ahhoz, hogy Jézus uralma megvalósuljon bennünk, nekünk is szükséges megtennünk mindent, ami csak tőlünk telik. Ugyanakkor, bízzunk Istenben! Higgyünk „a Szeretet végső győzelmében” (Prohászka Ottokár)!