Évközi 1. hét, szerda – Zsid 2,14-18; Mk 1,29-39
Mennyire tartós bennünk a karácsony öröme?
A mai szentleckében a Zsidóknak írt levél szerzője azt akarja megértetni velünk, hogy a Krisztus születése miatti örömünk legfőbb oka és alapja az, hogy gyermeki viszonyba kerülhetünk az Atyával, valamint igazi testvéri kapcsolatra léphetünk Krisztussal, illetve egymással. Mert az Ige azért lett emberré, hogy mi valódi gyermekei lehessünk a mennyei Atyának, továbbá valódi testvérei lehessünk Krisztusnak, valamint egymásnak.
„Akik egy és ugyanazon atya gyermekei, azoknak közös a testük és a vérük. Ebből Jézus is részt vállalt”. A megtestesült Ige minden tekintetben hasonlóvá vált testvéreihez, „hogy irgalmas lehessen”. Velünk együtt akar átélni mindent. Az Isten Igéje elment a legvégsőkig: „Tud … segíteni azokon, akik kísértéssel küzdenek, mivel maga is kísértést szenvedett”.
Amikor Jézus az Eucharisztiában Testét és Vérét adja nekünk eledelül, az Oltáriszentség által még szorosabb közösségbe von bennünket önmagával, valamint ezáltal egymással.
Karácsony öröme akkor lesz tartós bennünk, ha az Istenre találással együtt az egymással való közösségünk is megerősödik. Ez az öröm éltessen minket, és indítson arra, hogy a magunk részéről mi is tegyünk meg ezért mindent!