Évközi 1. hét, csütörtök – Mk 1,40-45
Milyen erős a meggyőződésünk arról, hogy Isten szeret minket?
Sokszor merülhet föl bennünk a kétely Isten szeretetét illetően. Különösen azokban merülhet fel kérdésként, akik sok szenvedéssel járó betegségben gyötrődnek, vagy más nehéz helyzetbe jutottak, és úgy tűnik, hogy egyhamar nincs gyógyulás, vagy nincs megoldás a számukra. Úgy érezhetik, mintha Isten nem is akarna segíteni rajtuk.
Az a leprás ember, aki a mai evangéliumban Jézushoz jött, térdre borult előtte, nem kérlelte Őt, hanem csak annyit mondott: 
„Ha akarod, te megtisztíthatsz engem”. A sorsát Jézus kezébe tette le, mint aki azt is el tudja fogadni, hogy megmaradjon állapotában, ha Jézus úgy akarja.
Legyünk meggyőződve Istennek irántunk való rendíthetetlen szeretetéről! Bizalmunk legszebb jele, ha kérjük, hogy gyógyítson meg minket. Ugyanakkor mi is tegyünk meg mindent a gyógyulásunk érdekében! Kérjünk leleményességet saját magunk és környezetünk számára!
Aztán fogadjunk el mindent úgy, mint Isten szeretetének a jelét! Legfőképpen pedig szeressük Őt, mert „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28).