Évközi 1. hét, szombat – Mk 2,13-17
A mai evangéliumban Jézus azt mondja, hogy: „Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”. Vajon mi melyik csoportba soroljuk magunkat?
A világban általános jelenség a keresés. Az ördög is, mint ordító oroszlán, keresi, hogy kit nyeljen el (vö. 1Péter 5,8). Lévi, a vámos (mint az emberek többsége) a pénzt kereste. Vannak, akik a vesztüket keresik. Jézus pedig, mint jó Pásztor, az elkóborolt bárányait keresi.
Mi vajon mit keresünk? A mammon szolgálatába szegődünk, vagy elfogadjuk Jézus meghívását, mint Lévi (a vámos)? Keressük a mindennél értékesebb kincset, az igazgyöngyöt (aki nem más, mint az Isten), 
továbbá teljesítsük hűségesen az Istentől kapott küldetésünket! Mindennapi gondjaink között se feledkezzünk meg arról, hogy nekünk elsősorban az Isten országát szükséges keresnünk (vö. Mt 6,33)!
Ismerjük fel, hogy az Istentől kapott legértékesebb adományunk (talentumunk) a szeretetre való képességünk! Csodálkozzunk rá arra, hogy az a legfontosabb küldetésünk, hogy a szeretetben állandóan fejlődjünk, (egyre jobban szeressük Istent, valamint azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott)! A szeretetben való megújulás feltétele, vagyis önzésünk felismerése és az attól való megszabadulás viszont újra meg újra őszinte bűnbánatot igényel. A bűnbánat nem egyszeri esemény, hanem a szeretet fejlődésével együtt járó állandó folyamat része. Ezért ha a szeretetben fejlődni akarunk, akkor ne fáradjunk bele a bűnbánatba se!
Ismerjük föl, hogy Jézus keres minket. Ő azért jött, hogy segítse azokat, akik fejlődni akarnak a szeretetben! Ne gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy a mi szeretetünk már olyan tökéletes, hogy már nem tudunk tovább fejlődni a szeretetben! Jézus akkor tudja megtisztítani szeretetünket, ha elfogadjuk hiányosságainkat. Ne féljünk elismerni tökéletlenségeinket, mert ez nyitja meg az utat Isten előtt! Jusson mindig eszünkbe Jézus mondása, hogy: „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” ( Lk 15,7).
Saját üdvösségünk keresése közben arról se feledkezzünk meg, hogy felelősek vagyunk mások üdvösségéért is! Ha valóban hiszünk a boldog örök életben, és ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor tartsuk fontosnak, hogy ők is ott legyenek majd velünk az örök boldogságban!
Legyünk találékonyak, kitartóak a szeretetben, és mindehhez kérjük a Szentlélek segítségét!