Évközi 5. vasárnap – Iz 58,7-10; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16
Hogyan lehetünk a föld sója és a világ világossága?
Jézus a mai evangéliumban ezt mondta apostolainak, hogy „Ti vagytok a föld sója” és, hogy „Ti vagytok a világ világossága”. De a Szentírás egyéb helyei, köztük Pál apostol levelei is igazolják, hogy ez mindnyájunknak szól (vö. 1Tessz 5,5; Ef 5,8).
Jézus előzőleg magáról mondta, hogy: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Aztán hozzátette, hogy: „Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Ebből következik, hogy önmagunktól nem tudunk fényt árasztani. Mi annyiban és akkor lehetünk világosság, ha Krisztushoz kapcsolódunk (mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja világító erejét). Nem áraszthat világosságot az, aki nincs összeköttetésben a világ világosságával, Krisztussal.
Ugyanígy, a só hasonlata ránk is vonatkozik. Azzá szükséges válnunk a világ számára, mint a só az étel számára. A só nem önmagáért van, hanem azért, hogy feloldódjon az ételben. Így át tud járni mindent, ami az ételben van, hogy mindegyik alkotó rész kiadhassa a saját jellegzetes ízét. Így az egész együtt élvezhető eledellé válik. A só nem hivalkodó fűszer. Az elsózott étel ehetetlen. Só nélkül viszont az ételek íztelenek.
A só nemcsak ízt ad az ételnek, hanem megőrzi a romlástól is. Ezt a szerepünket akkor tölthetjük be, ha nem a saját hasznunkat és dicsőségünket keressük, hanem Istenre figyelve, önzetlenül tesszük a jót.
Jézus a só megromlásának a veszélyére is felhívta a figyelmet! Arra akar utalni, hogy a bűnös embernél is veszélyesebb a megromlott keresztény, aki nem tartósít, hanem mérgez (mindent, illetve mindenkit tönkretesz, amivel és akivel kapcsolatba kerül). Általános tapasztalat, hogy az önzés ront el mindent! Ez a legalattomosabb, legkártékonyabb méreg, amely mindent tönkretehet, megbéníthat. Ebből következik az önző ember megérdemelt sorsa is, amit Jézus meg is jövendölt: „eltapossák az emberek”.
A keresztény élet azt jelenti, hogy Krisztus él bennünk. Ahol Ő jelen van, ott az élet áldozatos szeretetből fakadó szolgálattá válik. Azt a küldetést kaptuk, hogy az emberi élet minőségét, ízét-zamatát adjuk a világnak. Az önzetlen, áldozatos szeretet cselekedetei teszik jó ízűvé az életünket.
Jézus nem csupán szavaival hirdette az Isten országát, hanem életével, tetteivel is tanúskodott róla. Amikor a föld sójának, valamint a világ világosságának nevezi a követőit, akkor azt a küldetést bízza rájuk, hogy ők is a jótetteinkkel képviseljék a világban az Atya jóságát, amit földi életében először Ő képviselt. Akkor lehetünk só, továbbá világosság a környezetünk számára, ha Isten van jelen bennünk.