Évk. 5. hét, szerda – Mk 7,14-23
Tudjuk-e, hogy milyen a lelki értelemben tiszta szívű ember? És hogyan tudjuk tisztává tenni és megőrizni tisztán a szívünket?
Jézus a mai evangéliumban azt mondta, hogy „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, … irigység, … kevélység, léhaság… és ez teszi tisztátalanná az embert.”
De hogyan tehetünk szert a „tiszta szívre”?
Az ember sohasem tudja tisztává tenni önmagát.
Vörösmarty szerint nekünk az a feladatunk, hogy „tápot adjunk lelki vágyainknak”, vagyis azokkal a vágyakat és célokat tápláljuk, amelyeket az Istentől kaptunk. Csak így tudjuk biztosítani szívünk tisztaságát.
Ha Istennek adjuk a szívünket ő tisztává teszi.
Assisi Szent Ferenc szerint a szív tisztaságának az a biztosítéka, hogy, a tekintetünket mindig Istenre fordítjuk, mindig az Istenre figyelünk, és „szabad teret adunk az Istennek, ahol teremthet”. Isten cselekedni kezd, és újjáteremti a világot, elsősorban az ember sötét szívét. „Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő Istent, és akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, hogy Isten akaratát megismerje és teljesítse, aki ebben találja minden örömét és gyönyörűségét.”