Nagyböjt 1.vasárnapja Ter 2,7-9.3,1-7; Róm 5,12-19; Mt 4,1-11
Vajon örömmel és bizakodással kezdjük-e a nagyböjti időszakot?
A nagyböjt latin neve „quadragesima”, amit magyarul „a szent negyven nap”-nak fordítunk (negyven hétköznap hamvazószerdától nagycsütörtökig). A magyar elnevezés félrevezethet bennünket. Mert nem a böjtölésen, hanem a húsvétra való előkészületen van a hangsúly. Hitünk legnagyobb eseményének, Jézus Krisztus kínszenvedésének, megváltó kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának a méltó megünneplésére készülünk. Jézus egész élete a húsvétra való készület volt.
A nagyböjt az intenzív öröm időszaka. Örömünk oka, hogy Isten szeret minket. A hamvazás közben ezért mondja a pap Jézus szavait idézve: 
„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15)!
Hibáink megbánásának, eredményes megtérésünknek, a régivel való szakításnak, valamint az új életnek az alapja egyedül az evangéliumnak a befogadása lehet. Ezért a nagyböjti időszakban nagyobb figyelmet, több időt szentelünk Isten igéjének hallgatására, illetve a róla való elmélkedésre.
Isten igéje világosságot ad nekünk ahhoz, hogy felismerjük és elfogadjuk tévedéseinket, hiányosságainkat, mulasztásainkat. Isten irántunk való szeretetének felismerése erőt adhat nekünk ahhoz, hogy elesettségünkből felkeljünk. Azért tarthatunk örömmel bűnbánatot, mert Isten méltatlanságunk ellenére is szeret minket. Ő pedig méltó arra, hogy szeressük Őt.
Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet minket arra, hogy minél többet legyünk együtt Istennel, figyeljünk Rá, testben-lélekben hangolódjunk rá az ő akaratára! Ha így teszünk, akkor megérlelődnek bennünk a böjt gyümölcsei, amelyek mások javára is szolgálnak. Az Istennel való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is.
A Szentlélek minket is ösztönözzön arra, hogy vonuljunk vissza, legyünk együtt Jézussal! Készüljünk fel a kísértésekre is, amelyek Jézushoz hasonlóan minket is egész életünkben végig kísérnek! Ezek megtámadják az Istennel kötött szövetségünket. Mi pedig éppen ennek a megújítására, megerősítésére is készülünk.
Az ószövetségi olvasmány megmutatja, hogy a sátán akkor is hazudik, amikor kérdez. Csúsztatással kérdezte Évát, majd a legnagyobb hazugságát mondta, amely ezen a földön valaha is elhangzott. Azt állította, hogy a minket végtelen gyengédséggel szerető Atya nem jó, hanem gonosz, irigy, féltékeny ránk. A gonosz így viselkedett Jézussal is, és így viselkedik mindnyájunkkal.
Jézus győztesen került ki a kísértésekből. Mindig Isten igéjével válaszolt: „nemcsak kenyérrel él az ember,…”. Krisztus követve a győzelemre vagyunk hivatottak.
Azzal a határozott döntéssel kezdjük ezt a nagyböjti időszakot, hogy a Szentlélek indításai szerint mindig Isten akaratát akarjuk teljesíteni!