Nagyböjt 1. hete, szerda – Lk 11,29-32
Hiszünk-e Isten csodáiban, köztük a két legnagyobb csodájában, ami a bűnök megbocsátása és a mi feltámadásunk?
Megdöbbentő, hogy Jézus gonosznak nevezi a csodajelet követelő nemzedékét. A csodahajhászás eltereli figyelmünket arról, hogy Isten csodái vesznek körül minket mindennap. Ezért a csodák várása és kérése helyett vegyük észre azokat, majd pedig higgyünk bennük!
Isten legnagyobb csodái közé tartozik a bűnök megbocsátása, mely által helyreáll az egészséges rend az emberben, illetve a kapcsolataiban. A hibáiban megátalkodott ember ezt a csodát nem becsüli, sőt visszautasítja. Pedig Isten nagyobb csodát tesz ezzel a tettével, mint a teremtéskor. Mert vétkeink megbocsátásakor Isten nemcsak elfelejti azokat, hanem megsemmisíti.
Minden tettünknek megvannak a következményei. A súlyos, vagy halálos bűn következménye pedig az, hogy megszakad (meghal) a kapcsolat az élet forrásával, Istennel. A vétkek megbocsátásakor pedig megtörténik Isten legnagyobb csodája, a feltámadás. Isten feltámaszt minket az örök életre. Az ő élete újra éled bennünk, mi pedig kapunk egy új lehetőséget arra, hogy örök életre szóló kapcsolatot alakítsunk ki Vele, illetve embertársainkkal.