Nagyb. 4. hete, szerda – Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
Gyarapod(t)unk-e Isten (szeretetének) megismerésében?
Egész életünk legfontosabb feladata, hogy egyre jobban megismerjük Istennek irántunk való szeretetét, utána pedig higgyünk benne. Szent János szerint ez a hitünk lényege: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16).
Hogy mennyire szeret minket az Isten, arra nehéz találni szebb hasonlatot, mint amit ma hallottunk Izajás próféta könyvéből. Előfordulhat, hogy az asszony megfeledkezik méhe gyümölcséről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk. Hogy pedig a konkrét megvalósulásában milyen az igazi szeretet, és mi ennek a lényege, azt tárja elénk Jézus a mai evangéliumban. Egy szóval így lehetne összefoglalni, hogy életadás. Az Atya, valamint a Fiú közös akarata az, hogy az ő életükben nekünk is részünk lehessen.
A mai evangélium arra hív minket, hogy ahogyan Jézus mindenben együttműködik az Atyával, úgy mi se tegyünk semmit nélküle, vagyis működjünk együtt Jézussal, hogy üdvözülhessünk. Jézus mondta: „önmagamtól semmit sem tehetek”. Továbbá azt is mondta, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).