Nagyböjt 5. hete, szombat – Jn 11,45-57
Eltöltötte-e szívünket Krisztus békéje?
Ha komolyan vettük a nagyböjti gyakorlatokat,
ha megbocsátottunk minden ellenünk vétkezőnek,
ha mélyreható lelkiismeret-vizsgálat után kértük Isten bocsánatát, és
ha a nagyböjt folyamán elhárítottunk minden akadályt az elől, hogy betöltsön minket Isten irgalmas szeretete,
akkor ennek a gyümölcse az, hogy eltölti a szívünket Krisztus békéje.
Krisztus békéje a legfőbb személyes bizonyítékunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei, valamint Krisztus testvérei vagyunk!
Aki viszont nem tudja elfogadni Krisztust, annak a szívét nem csupán Krisztussal szemben, hanem az Őbenne hívőkkel szemben is harag és gyűlölet töltheti el.
A mai evangéliumi részletből megismerhetjük, hogy akik befogták fülüket, illetve behunyták a szemüket, azok számára Jézus hiába mutatta meg isteni mivoltát. Őbennük a gyűlölet és a féltékenység egyre növekedett, sőt annyira elhatalmasodott, hogy Jézus meggyilkolásához vezetett.
Számunkra is fontos üzenete van annak, ahogyan az apostoli hagyomány értelmezte Kaifás főpapnak a mai evangéliumban elhangzó szavait, hogy: „jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!… prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit”.
Jézus keresztáldozata számunkra akkor lesz gyümölcsöző, ha engedjük, hogy minket is egybegyűjtsön. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy ha engedjük Neki, hogy a megsérült kapcsolatainkat meggyógyítsa, akkor megszűnik közöttünk a megosztottság.
Jézus tudta, hogy mi vár Rá. Azt is tudta, hogy mikor jön el az ő órája. Ezért egyelőre nem mutatkozott Jeruzsálemben, hanem elvonult Efrém (Efraim) nevű helységbe, amely a mai azonosítás szerint Jeruzsálemtől kb. 20 km-re feküdt a hegyek között. Az elfogatásáig hátralevő napokat tanítványai oktatásának akarta szentelni.
Az elkövetkezendő néhány napban mi is törekedjünk egyre több időt együtt tölteni Jézussal! Készüljünk fel Krisztus értünk vállalt kereszthalálának, valamint feltámadásának méltó ünneplésére!
Erősödjünk meg az egymást elfogadó, sőt ellenségeink iránt is irgalmas, áldozatos, jóakaró okos szeretetben, illetve a feltámadott Krisztusba vetett hitünkben! Erősödjön meg bennünk az a tudat, hogy az Isten halálosan szeret minket! Ez azt is jelenti, hogy Isten nem pusztán ebben a földi életben akar velünk lenni mindennap, hanem halálunkban is, hogy átvezessen minket az örök életbe, ahol együtt lehetünk Vele és egymással.