Húsvét 3. vasárnapja – 1Pét 1,17-21; Lk 24,13-35
Húsvét ünneplésének melyik mozzanatai érintették meg legjobban a szívünket?
Húsvét ajándékai között talán a legjobban az érintheti meg a szívünket, hogy a feltámadott Krisztus személyesen velünk lehet, és személyesen szól hozzánk.
Nagycsütörtökön Jézus búcsúbeszédében azt mondja az Atyának, hogy: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok” (Jn 17,24). A getszemáni kertben saját szenvedésével kapcsolatban azonban szelídebben fogalmaz: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26,39). Meglepő, amikor a kereszten függve azt mondja a jobb latornak, hogy: „még ma velem leszel” (Lk 23,43). A feltámadási szertartás 
csúcspontja pedig, amikor a szent sír megnyitása után a pap (Krisztus feltámadott testét a monstranciában kezében tartva) azt énekli, hogy: „Feltámadtam, és újból veled vagyok”.
A mai vasárnap szentleckéjében Péter apostol úgy fogalmaz, hogy ez a földi életünk állandó úton levés, vagyis a földi zarándoklásunk idejét éljük. De vándorlásunkban Isten nem hagy magunkra minket. Isten Fia értünk lett emberré, értünk keresztre feszítették, meghalt és eltemették, de harmadnapra halottaiból feltámadott, azért, hogy égi hazánk felé vezető utunkon vándorlásunk társa lehessen.
Olykor velünk is megeshet, hogy elborítanak minket a nyugtalanító, szomorú gondolataink, esetleg csalódásaink, és reményvesztett állapotba jutunk. Ilyenkor örömtelenül, esetleg elkeseredetten járjuk utunkat, vagy magunkba roskadva bezárkózunk. Elfelejthetjük, hogy Krisztus mindig velünk van, szeret minket. Ő a mi reményünk.
Az emmauszi tanítványok csak akkor tudtak megszabadulni a reménytelenség állapotából, amikor megértették, hogy a szenvedés vállalása elkerülhetetlen. Ennek elfogadása nyomán lángra gyulladt a szívük, és föltámadt bennük az a vágy, hogy Jézussal együtt maradhassanak. Ezt ki is mondták: „Maradj velünk!” Jézus szívesen teljesítette a kérésüket, hiszen ez volt az ő szíve vágya is. Igaz, hogy azután eltűnt előlük, de ott maradt a kenyér színe alatt. Jézus az Eucharisztia szentségével megtalálta a módját annak, hogy érzékelhetően velünk maradjon mindig.
Templomaink nyitva vannak. Jézus vár minket, hogy elmondjuk Neki gondjainkat, kéréseinket, valamint azt, hogy szeretjük Őt. Válaszol, és erőt ad nekünk. Minden étkezés előtti imánkban is kérjük Őt: „Jöjj el, Jézus, légy vendégünk!”.
Isten mindig jelen van a számunkra. Örök szeretettel szeret minket, ezért teljesen rábízhatjuk magunkat. Így képesek leszünk arra is, hogy saját személyes tapasztalatunk alapján másokat is segítsünk eljutni a feltámadott Krisztusban való hitre.