Évközi 8. hét, kedd – Mk 10,28-31
Áldozat-hozatalainkért milyen jutalmat várunk Jézustól?
Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy Ő bőséges jutalmat ad azért, amit érte elhagytak a tanítványok. Ő többet ad, mint amiről lemondtak. Ígéreteit kiterjesztette a későbbi követőire is, amikor úgy fogalmazott, hogy: „mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap”.
A százannyi természetesen nem anyagiakat jelent, hanem szellemi, valamint természetfeletti javakat. Az igazi jutalom az örök élet. De nemcsak a túlvilágon, hanem már itt a földön az Istennel való közösséget, az Isten életében való részesedést jelenti. Jézus mondta, hogy: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Találóan fogalmazta meg Szent Ágoston, hogy: „A szeretet jutalma – maga a szeretett személy”.
Aquinói Szent Tamás szerint igazi, örök boldogságot csak az értékeknek, illetve a szeretett személyeknek olyan birtoklása ad, amelyeknek, illetve akiknek az elvesztésétől nem félünk. Ezen a világon azonban minden mulandó, halandó. Egyedül Isten marad meg mindörökké, valamint mindaz, ami vagy aki Istenhez tartozik. Ez lesz a mi jutalmunk, az örök boldogságunk.