Évközi 11. hét, szerda – Mt 6,1-6.16-18.
Miért tesszük a jót?
Amikor Jézus elmondta a hegyi beszédben a jótettek motívumairól szóló tanítását, megjegyezte, hogy nem elégséges, ha a jótettek az elismerés elnyerésének vágyából fakadnak. Azt mondta, hogy valójában „Csak egyvalaki jó” (Mt 19,17). Ez pedig az Isten. A hegyi beszéd elején (nem sokkal a boldogság-mondások után) azt is megmondta, hogy arra a szintre szükséges eljutni, hogy: „jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
Az az ember képes feltétel nélkül, önzetlenül szeretni, akinek van tapasztalata az érdemeink nélkül ránk sugárzó szeretetről. János apostol írja: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk.” (1Jn 4,16) (Jelenits István piarista atya a katolikus gimnáziumok használatára készült Katolikus dogmatika és erkölcstan jegyzetében így fogalmaz:) „Aki hisz Isten szeretetében, az nem a teljesítményére büszke ember szorongásával és kemény igyekezetével teszi a jót, hanem szinte önfeledten.” (Bp., Második kiadás, 1983. 69. oldal). Pál apostol írja: „Gyümölcsötök a megszentelődés” (Róm 6,22). A jótettek tehát gyümölcsök: jelei, valamint bizonyítékai annak, hogy Isten életét éljük.
Figyelmet érdemel Szent Ágoston megállapítása: „A szeretet jutalma – maga a szeretett személy”.