Évközi 13. hét, csütörtök – Mt 9,1-8
„Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs, hír, gyönyör? …” (Vörösmarty: A merengőhöz)
Értékeljük-e a bűneink bocsánatát?
A mai evangéliumban egy béna embert vittek Jézus elé, hogy meggyógyítsa. Jézus, aki ismeri az ember nyomorúságait, egy még súlyosabb 
bajból szabadította ki őt. Ebből akar mindnyájunkat is kiemelni. Olyan rabságból akar kiszabadítani, amelynek gyakran mi magunk sem vagyunk tudatában (mégpedig a bűn nyomorúságából).
Jézus minden csodás gyógyítását fölülmúlja a bűnök megbocsátása. Ő helyre tudja állítani az Istennel való kapcsolatunkat.
Lehet-e nagyobb ajándék annál, hogy a miénk lehet a világ legnagyobb kincse, az Isten? Aki ezt nem értékeli, az Istenen kívül keresi a boldogságot. Az ilyen ember a mások, illetve saját hiányosságaival bíbelődik, kicsinyesen irigykedik, stb.
Higgyünk abban, hogy az Isten halálosan szeret minket, és képessé tud bennünket is tenni arra, hogy mi is így tudjuk viszontszeretni Őt, valamint így tudjuk szeretni egymást is! Csak az ilyen szeretet adhat igazi boldogságot!