Évközi 15. hét, csütörtök – Mt 11,28-30
Hogyan hordozzuk életünk terheit?
A mai evangéliumban Jézus a fáradtakat, a terhek alatt görnyedőket hívja magához, hogy felüdítse őket. Ennek azonban feltétele van. Szükséges magunkra venni az ő igáját, valamint tanulni Tőle szelídséget és alázatot. Jézus szelídségének, valamint alázatának a forrása annak a tudata, hogy az Atya szereti Őt, és Ő is szereti az Atyát. Jézus szeretetből vállalta a keresztet, valamint a kínhalált. A mi terhünk is csak akkor lesz „édes” és „könnyű”, ha szeretetből vállaljuk.
De ne feledjük, hogy az emberi kapcsolatainkból adódó félreértéseknek, bántásoknak, valaint mindenféle sebeinknek szeretettel történő vállalása nem lehetséges Jézus, illetve a Szentlélek segítsége nélkül. Viszont „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal”. (Róm 8,26) Ő tudja, hogy leginkább arra a szeretetre van szükségünk, amellyel úgy szerethetjük egymást, ahogyan az Atya és a Fiú. Ez pedig a Szentlélek által lehetséges.
Ezért ha belefáradunk terheink hordozásába, kérjük Jézust, hogy Szentlelkével erősítse meg szeretetünket azok iránt, akik esetleg terhet jelentenek számunkra.