Évközi 16. hét, hétfő – Mt 12,38-42
Követjük-e Jézus tanítását?
Megdöbbentőek Jézus szavai, hogy gonosz, hűtlen nemzedéknek nevezte kortársait, mivel nem voltak megelégedve az ő jeleivel, tanításával, illetve tetteivel. Jézus a csodáival olyan jeleket adott, amelyek Isten irgalmas szeretetét bizonyították. Ezek egyben felhívások is voltak az igaz hitre, valamint a bűnbánatra.
Jézus két dolgot említett. Az egyik: „Amint… Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében”. A másik pedig, hogy a niniveiek „megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás”.
Mi követjük-e Jézus tanítását? Nem szükséges elmennünk érte a föld végső határára. Remélhetőleg van otthon Szentírásunk, amit naponta olvashatunk. Vajon mi meg vagyunk-e elégedve Jézussal? Értjük-e Jónás próféta jelét? Értékeljük-e, illetve elegendőnek tartjuk-e Isten szeretetének legnagyobb jelét (Jézus kereszthalálát, feltámadását)?
Ahhoz, hogy megújulhassunk Isten szeretetében, valamint a Vele való együttműködésben, először hitünk, illetve szeretetünk első jeleként (nem szorongásból, nem is félelemből, hanem) őszintén ismerjük el hálátlanságainkat, hibáinkat. Utána pedig mindezt őszintén bánjuk meg! Ezt követheti aztán az igazi belső megtérés, hogy elfogadjuk, majd pedig teljesítjük Isten akaratát, valamint hogy a sértődés helyett a szeretetet, a hálát választjuk. Enélkül nincs megújulás. Aztán az újjáteremtést már Isten végzi el bennünk.
Azok tudnak üdvözülni, akik elfogadják Jézust, és akik hisznek Benne.
Isten mindennap küld nekünk jeleket, csak vegyük észre, és törekedjünk megérteni azokat! Sokszor nem ismerjük fel Isten jeleit. A hívő ember számára a világon szinte minden Isten jelenlétének, illetve szeretetének jelévé válhat.
Szent Bonaventúra életpéldájával tanította, hogy a hit világosságánál megláthatjuk Istent a bennünket körülvevő világban, a saját lelkünkben, továbbá mindenben, ami fölöttünk van. A világ kinyílik, mint egy könyv, és úgy lehet olvasni, hogy mindenütt Istennek a nyomát lehet benne fölfedezni.
Assisi Szent Ferenc a margarétákat csitította, hogy ne olyan hangosan beszéljenek Istenről!
Vegyük észre azokat a jeleket, amelyeket Isten ad nekünk! Engedjük, hogy jeleivel vezesse életünket! Legyünk hálásak Istennek irántunk való szeretetéért, az ő irgalmáért, bűneink bocsánatáért, külső, illetve belső szabadságunkért! Erősödjünk meg hitünkben, valamint az Isten és az embertársaink iránti szeretetünkben!