Augusztus 6. Urunk színeváltozása – Mt 17,1-19
Mi a mai ünnep üzenete a számunkra?
Ma megszakad az évköz idő vasárnapjainak sorozata, hogy helyet adjon az Úr egyik fontos ünnepének, a színeváltozásnak.
Nekünk, magyaroknak jó tudnunk, hogy a mai ünnepet 1457-ben III. Kallixtusz pápa a törökök elleni nándorfehérvári diadal emlékére hálából rendelte el, és az egész egyetemes egyházra kiterjesztette. Hazánkban egy ideig a kötelező ünnepek között szerepelt, de ismeretlen okból a 17. századi jegyzékben már nem találjuk.
Pizzaballa bíboros úr szerint Jézus életét nem a csodák tették rendkívülivé. Az ő életében az volt a rendkívüli, hogy a normális emberi életében valójában az Isten élete volt. A mai ünnepen a maga valóságában szemlélhetjük ő lényét az időn túl, állandó párbeszédben az Atyával, népének atyáival és prófétáival.
A mai ünnep arra hív bennünket, hogy a saját életünket is a maga tejességében szemléljük. Mert bennünk is van egy isteni mag, amely rejtve van a hétköznapi élet leple alatt. Ezt a magot az isteni Magvető ültette el a szívünkbe. Isten igéjének befogadása által leszünk képesek egyszerre látni emberi életünkben az isteni életet, a hétköznapisággal együtt az örökkévalóságot. Az Atya az ő szeretett Fiát ajánlja nekünk. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Az Atya az ő üzenetét a szeretett Fiú szavaival adja tovább nekünk, amely olyan, mint egy mag, ugyanakkor értékes, mint a kincs, erős, mint a szerelem.
Napjainkban elérkezett az aratás, valamint a termések begyűjtésének az ideje. Szenteljünk egy kis időt arra, hogy felmérjük, vajon megtaláltuk-e lelkünk szántóföldjében azt a bizonyos kincset, amelyről Jézus beszélt, amelyért mindent érdemes odaadni? Reménykedjünk abban is, hogy Isten kegyelméből bőséges termés várható!
Ha vállaljuk az életközösséget Jézussal, akkor mi magunk is átváltozunk. Szívünk öröme, tekintetünk ragyogása, arcunk sugárzása azt jelzi, hogy Isten életét éljük.
Higgyünk abban, hogy az Isten szeret minket, valamint abban, hogy életutunk végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, az örök boldogság.
Vállaljunk minden helyzetben életközösséget Jézussal! Jézus megmutatta a végcélt. Csak ezt nem feledve és ezáltal megerősítve lehet hittel és szeretettel vállalni mindent, a szenvedéseket is,
Ha Isten kinyilatkoztatja magát nekünk, akkor küldetést is szán nekünk. A három kiválasztott apostol azt a feladatot kapta, hogy az Úr szenvedése, megaláztatása idején visszaemlékezzenek az ő megdicsőülésére, és tanúságot tegyenek róla. Nekünk is ezt szükséges tennünk.
Segítsen minket az Isten, hogy hivatásunkat vállalva mindig Isten szeretett gyermekeinek bizonyuljunk! Ezt az ő segítségével, valamint áldozatok vállalásával, szenvedéseinket az ő szenvedésével való egyesítésével tudjuk bizonyítani.