Évközi 24. hét, hétfő – Lk 7,1-10
Miben lehet számunkra példakép a kafarnaumi százados?
A mai evangéliumi részletben Jézus a kafarnaumi százados példáját állítja elénk.
Lukács evangélista elbeszélésében a százados teljesen távol maradt. Egyszer sem lépett közvetlenül a színre. Jóllehet pogány volt, de amikor csupán egy szolgája lett halálos beteg, mindent megpróbált, hogy segítsen rajta.
A Jézushoz menesztett küldöttség beszámolt a zsidók iránti jóindulatáról. Az Istenbe vetett hite, az Iránta való tisztelete, valamint szeretete tettekben is megnyilvánult. Szerette Isten népét, gondja volt a zsinagógára, újjáépíttette azt. Alázatosan elfogadta Istennek azt az intézkedését, hogy a zsidók által jut a pogányokhoz az üdvösség.
Alázata abban is megmutatkozott, hogy méltatlannak tartotta magát Jézus látogatására. Nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézushoz menjen, hogy közvetlenül találkozzék Vele. De éppen méltatlanságának tudata teszi őt igazán éltóvá arra, hogy Jézus teljesítse kérését.
A leglényegesebb azonban a hitének a kinyilvánítása. Nemcsak azért tartóztatja fel Jézust, mert méltatlannak érzi magát arra, hogy házába fogadja Őt. Az a meggyőződése is szerepet játszik ebben, hogy Jézus a távollétében is tud gyógyítani. Nem szükséges, hogy Jézus közvetlenül lássa, illegtve megérintse a beteget. Elég Jézusnak egyetlen szava, amely a távoltól is tud hatni. A százados tehát Jézus szavának rendkívüli erejében, hatékonyságában bízik. Meggyőződését saját tapasztalatával is alátámasztja. A Belé vetett erős hite miatt nem tartotta szükségesnek Jézus jelenlétét a gyógyításhoz. Jézus puszta szavának is gyógyító erőt tulajdonított. Ezért dicsérte meg Jézus.
Különösen fontos számunkra, hogy Jézus szava a távolból is hatékony. Bár Jézust közvetlenül nem láthatjuk, mégis abban a tudatban élhetünk, hogy Jézus szava mindenkor hatékony. Nem a Jézussal való közvetlen, szemtől szembeni találkozás a legfontosabb, hanem a Benne való hit, valamint a felebaráti szeretet.
A pogány százados példáját követjük, amikor áldozás előtt mi is megvalljuk, hogy méltatlannak érezzük magunkat arra, hogy Jézus hozzánk jöjjön. Ugyanakkor hittel kérjük, hogy: „csak egy szóval mondd, és meggyógyul a lelkem!”