Évközi 25. hét, hétfő – Lk 8,16-18
Igyekszünk-e segíteni másokat az üdvösség útján?
Amikor Jézus tanítását hallgatjuk (vagy olvassuk), mindig arra szükséges figyelnünk, hogy mi az, ami abból ránk vonatkozik, mi az Isten akarata velünk kapcsolatban! Ha ilyen éber figyelemmel, illetve nyitott szívvel fogadjuk, akkor egyre többet érthetünk és valósíthatunk meg belőle.
De szükséges tovább is adni. Ezt Jézus két hasonlattal szemlélteti. Az első hasonlatot a mindennapi életből veszi. Nem azért gyújtanak fényt egy helyiségben, hogy letakarják, vagy az ágy alá rejtsék azt, hanem olyan helyre teszik, hogy mindent megvilágítson. Így mindenkinek irányt ad. A fényforrás úgy segít a tájékozódásban, hogy nemcsak felismerhetővé, hanem elérhetővé válnak a dolgok.
A kinyilatkoztatott tanítás olyan, mint a tűz, amelyet azért hozott Jézus, hogy világosságot gyújtson az emberben. Aki viszont ebben részesült, az arra is meghívást kapott, hogy mások számára világítson. Aki megkapta Isten igéjét világító erejével, az mások szolgálatában tudja a leghatékonyabban felhasználni.
Nem csupán saját magunk számára kaptuk a hitet, hanem azért, hogy általunk minden hit iránt érdeklődő támaszt és eligazítást találjon. A keresztény hithez szükségszerűen hozzátartozik a missziós küldetés. Ha ez hiányzik, akkor ennek a következménye a létszámbeli csökkenés.
Hogy a továbbadás szükségessége még világosabb legyen, Jézus ezt egy másik hasonlattal, a kereskedő példájával is szemléltette. Nem volt szükség arra, hogy ezt részletesebben kifejtse, mivel a zsidóknál a kereskedés már Jézus korában is általános volt, ezért mindenki értette.
A kereskedő vagyona akkor gyarapszik, ha megvan a nagy forgalom, illetve a kereslet lehetősége. Ősi (és mai) tapasztalat, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek. Aki úgy viselkedik, mint akinek semmije nincs, vagyis mint akinek nincs eladó áruja, az nemhogy nem gyarapszik, de még azt a keveset is elveszíti, amiről úgy gondolja, hogy az övé, de valójában már egyre fogyatkozó vagyon.
Jézus nemcsak magáról mondta, hogy Ő a világ világossága, hanem rólunk is. Ha nem adjuk tovább másoknak azt a világosságot, amelyet Jézus gyújtott bennünk, vagyis ha megtartjuk magunknak, akkor az egészet elveszíthetjük. „Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé”. Aki őszinte szívvel befogadja a tanítást, az egyre jobban megérti. Ha pedig tovább adja, akkor kiérdemli vele, hogy még többet kapjon.
Isten kinyilatkoztatásának ránk bízott ismerete a tőke. Szükséges munkálkodni vele (megosztani, tanítani, nyilvánosság elé vinni). Az át nem élt, a meg nem vallott, illetve tovább nem adott vallásos ismeret egyre apadó látszatvagyonná válik. Ha viszont valaki él az evangélium ismeretéből, és hirdeti azt, akkor ő egyre gazdagabb lesz a további megismerésben, a hitben, valamint az Istennel és az emberekkel való kapcsolataiban.