Nagyböjt 3. hete, csütörtök – Lk 11, 14-23
Hogyan fogadjuk a rosszindulatú gyanúsítgatásokat, rágalmakat, és hogyan válaszolunk ezekre?
Nem lehetett kétségbe vonni, hogy Jézus gyógyítása – csoda. Senki nem állíthatta, hogy pusztán emberi erővel véghez lehetne vinni Jézus tetteit. De mivel hinni mégsem akartak Jézusnak, ezért találták ki, hogy ő az ördögök fejedelmének segítségével viszi végbe csodáit.
Jézus nem háborodott föl, hanem érvelni kezdett. „Ha egy királyság vagy egy család tagjai egymás ellen fordulnak, ez annak a jele, hogy annak a közösségnek ütött a végórája.” Vagyis ha Jézus valóban a Sátán segítségével törné meg a Sátán hatalmát, akkor az is igazolódna, amiről Jézus beszélt, hogy a Sátán pozíciója megrendült, vagyis elközelgett az Isten országa.
Az ördögűzések azt bizonyítják számunkra, hogy Jézus le tudja győzni az emberi lelket fogva tartó sötét erőket. (! Ezt teszi ma is!) Jézus azzal győzte le a sátánt, hogy nem vette át a sátán stílusát, hanem érvelt ott, ahol az érvek helyébe a gyanúsítás lépett. – De NB! a gonosz elleni küzdelmet nem csupán neki kellett megvívnia lelkünk üdvösségéért, hanem nekünk is.
Időnként megfeledkezünk arról, hogy két egymással ellentétes erő küzdőterének középpontjában élünk, és nekünk is részt kell vennünk abban a harcban, amely a gonoszság és a világosság erői között folyik. Ez a küzdelem nem tűr semlegességet, mindenkit döntésre szólít fel: vagy Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen, de fel kell venni a harcot. Jézus egy római polgárháborúból származó közmondással fejezte ki, hogy az állásfoglalás elkerülhetetlen. „Aki nincs velem, az ellenem van.”
A csökönyös és ostoba ember nem hallgat Jézus intő szavára, de másokéra sem, csak a maga feje után megy. Mindaz, aki gyanakodva tekint Jézusra, az ellene van. Aki viszont vele van, az meghallgatja szavát, és tettekre váltja.
! Ha nem vigyázunk, könnyen a gonosz oldalára sodródunk, akár saját környezetünkben is, amikor meggyanúsítunk, vagy megrágalmazunk másokat. Nagyon fájdalmas és felejthetetlen sebet tud okozni, ha legszentebb szándékainkat is rosszhiszeműen értelmezik, különösen a családtagjaink, vagy kisebb-nagyobb közösségünk tagjai.
Vegyünk példát Jézusról, hogy ilyen helyzetben hogyan kell viselkedni! Ne vitatkozzunk, mert azzal senkit sem lehet meggyőzni, és csak rontunk a helyzetünkön. Ehelyett gondolkodjunk el a minket ért vádakon, és legyünk Jézus követői! Harag és indulatosság helyett meg kell tanulnunk szelíden és higgadtan érvelni, hogy – ha van rá mód és lehetőség, akkor – rágalmazóinkat is szembesítsük az igazsággal!
! Ne engedjünk a gonosznak: ne keseredjünk el, és bízzunk abban, hogy Isten segítségével képesek vagyunk (legalább magunkban) legyőzni a rosszat!