Advent 2.vasárnapja – Iz 11,1-10; Róm 15,4-9; Következetesek vagyunk-e a megtérésben?
Tudjuk, hogy a Megváltó már eljött, de nem szabad elfelednünk, hogy Isten üdvözítő terve még csak a megvalósulás folyamatában van. A már megvalósult és a még megvalósulásra váró lét kettősségében élünk. Egész életünk szüntelen adventi várakozás a biztosan bekövetkező, reményteljes és boldog találkozásra. Mindennap, minden órában készen kell állnunk Krisztus halálunk pillanatában való eljövetelére.
Keresztelő János szavait úgy kell fogadnunk, hogy azok ma nekünk szólnak. A fejsze már összezúzta a halál és a bűn fájának gyökerét, de még a mi életünk fájának gyökerére van helyezve. A Szentlélek megtisztító tüze, amellyel Krisztus keresztel, már működik, és bennünk is végbe akarja vinni munkáját.
Keresztelő János minket is felszólít: „Térjetek meg!” Ne feledjük, hogy a megtérés lépései: a bűnök beismerése és azok megbánása, majd ezt követően a bűnök bevallása. Már az előfutárhoz, Keresztelő Jánoshoz sem kerülhetett közel, aki nem vallotta meg bűneit. De önmagában a bűnök bevallása még nem elég. Keresztelő János azt is hozzátette, hogy „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!”
A megtérés radikális elfordulás az eddigi rossz tettektől és szokásoktól, a helytelen kapcsolatoktól, sőt a tisztátalan vágyaktól és gondolatoktól is.
Jézus is a megtérésre történő felhívással kezdte nyilvános fellépését! Nála a megtérés indoka: „elközelgett Isten országa”. Tehát fontos, hogy a megtérésnek Krisztus személyére kell irányulnia. Nem a régitől való elforduláson van az elsődleges hangsúly, hanem az Úr felé való odaforduláson. Ő tud megtisztítani minket bűneinktől. A mennyek országába a bűnbánat gyümölcsei nélkül, megtisztulás hiányában nem léphetünk be.
Advent mások hete kiváló alkalom arra, hogy lelki életünk minden területére kiterjedő teljes átvilágítást végezzünk. Ismerjük fel, hogy milyen terheket (= rossz szokásokat és bűnöket) hordozunk, amelyek gátolják vagy akadályozzák az Istennel való kapcsolatunkat, vagy zavarják Isten bennünk való jelenlétét, és amelyektől végre szabadulnunk kellene! Milyen területeken (honnan) kell megtérni, visszatérni? Hogyan/miben akarunk jobb keresztények lenni, miben kell(ene) jobban követni Krisztust?
Fel tudjuk-e sorolni, hogy az elmúlt év adventjétől kezdve, vagy legalább az egyik szentgyónástól a másikig a bűnbánatnak milyen gyümölcsei teremtek meg bennünk? Személyesebbé vált-e Istennel, vagyis az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel a kapcsolatunk? Stb.
Teljesedjék be rajtunk Izaiás próféta jövendölése, mely szerint a világ végén az ítélő Krisztus kezében nem a minket fenyegető vessző, hanem a minket egybegyűjtő zászló lesz!