Évközi 17. hét, kedd – Jer 14,17-22; Mt 13,36-43
Mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének befogadását és továbbadását?
Amikor a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy „Magyarázd meg a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”, a tanítványok megfogalmazása mögött az a kérdés feszült, amely mindig aktuális: miért és meddig maradnak meg a rosszak az Isten országában?
Jézus magyarázata szerint a szántóföld az egész világot jelenti, ahol ki kell alakulnia az Isten országának. Számunkra nagy meglepetés (és nagy megtiszteltetés), hogy a jó magnak, amelyet Jézus hint a szántóföldbe, az Isten országának fiait nevezte, vagyis azokat, akik elfogadják és megvalósítják az ő tanítását. János az evangéliumának prológusában írta,
hogy akik befogadták az Igét, azoknak az Isten hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. A magyar fordítás szerinti konkoly, vagyis a gyomnövények a gonoszság fiai.
Jézusnak a tanítványok által ki nem mondott kérdésre adott válasza az, hogy az igazak és a gonoszok szétválasztása csak az aratáskor, vagyis a világ végi ítéletkor fog megtörténni. Addig megmarad a jók és a rosszak egymás mellett élése. Isten megengedi, hogy a világban látszólag a gonoszság hatalmaskodjék, mert szabad akaratot adott nekünk, hogy választhassunk a két lehetőség közül: vagy elfogadjuk Isten szeretetét, vagy ellene döntünk.
Az Egyház kezdettől fogva nem tekintette magát a tökéletesek elkülönült közösségének. A földi élet a megtérés időszaka. Ehhez a jók életének hatására is szükség van. Szent Ágoston véleménye szerint a rossz emberek által okozott szenvedéseknek, botrányoknak olyan formában is szerepük van Isten tervében, hogy azok által az igazak a türelem és a szeretet gyakorlása révén még jobbá, acélosabbá váljanak. A példabeszéd felhívás arra, hogy a hívők mindenkivel szemben gyakorolják a türelmes szeretetet és az irgalmasságot, ahogyan az Atya is türelmes és irgalmas. Ez által lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására. Vajon mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének, Isten irgalmas és türelmes szeretetének befogadását, és továbbadását? Ezt akkor teljesítjük, ha a mások fölötti ítélkezés helyett beismerjük szeretetlenségünket és türelmetlenségünket, továbbá kérjük Jézus bocsánatát. És mennyire viseljük szívünkön mások üdvösségét? Vigyázunk-e arra, hogy mindenki számára hasznosak legyünk? Sík Sándor szavaival: „szolgálatára embernek, világnak.” (Örökösök)
Akkor leszünk hasznosak:
- Ha az isteni ige készséges befogadói és Jézus tanításának megvalósítói leszünk.
- Ha igyekszünk irgalmasok és türelmesek lenni, mint ahogyan a mi mennyei Atyánk irgalmas és türelmes hozzánk.
- Ha arra törekszünk, hogy Jézussal egységben maradva a bűnbánat és az irgalmas szeretet bőséges gyümölcseit teremjük.
Ezzel dicsőítjük meg a mennyei Atyát, és így nyerhetjük el az örök boldogságot.