Évközi 20. hét, hétfő – Ez 24,15-24; Mt 19,16-22
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Életünk legfontosabb kérdését fogalmazta meg a gazdag ifjú. Ezt nekünk is szinte mindennap, vagy legalább minden fontos döntés és cselekedet előtt fel kell(ene) tenni: „Mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”
Erkölcsi szempontból az tekinthető jónak, ami segíti céljaink elérését. Ami akadályozza azok megvalósulását, az pedig rossz. Magukkal a célokkal is így vagyunk. Vannak részfeladatok, közbülső célok, amelyek mind akkor bizonyulnak jónak, ha hozzásegítenek a legfőbb cél, a legnagyobb jó eléréséhez.
A helyes válasz megtalálásához segít Jézus válasza, aki minden jónak a forrása, és egyben Ő a végső célunk: „Csak egyedül Isten a jó.” Szent Ágoston megfogalmazásában: „Magadnak teremtettél minket, Uram (Isten)! Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik.”
Jézus értelmezése szerint az anyagiak, vagyis a földi kincsek arra valók, hogy a végső célunkat elérjük. Vagyis hogy javainkat osszuk szét, és állítsuk a szeretet szolgálatába. Ezt tesszük, ha követjük Jézust, akiben megjelent Isten jósága és szeretete. Vele együtt, Őt követve kell a szeretet szolgálatára adni magunkat. Ha viszont leragadunk a közbülső céloknál, ha megfeledkezünk a végső célról, akkor a magunk választotta jó bálvánnyá válik, foglyul ejt, s olyan útra visz, amely már nem az Istenhez vezet.
Istent kell szeretnünk mindenkinél és mindennél jobban! Megdöbbentőek, sőt félelmetesek és ijesztőek Istennek azon szavai, amelyeket Ezekiel próféta által mondott: „Én hirtelen halállal elveszem tőled feleségedet, aki szemed fényénél is drágább neked! Megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, amelyre oly büszkék vagytok, az ország szeme fényét, amely oly kedves nektek; fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, mind kard élén vesznek el.”
Ha ilyen szörnyűségek történnének velünk, azokat csak akkor tudnánk elviselni, ha tudjuk, hogy minden megpróbáltatás között is szeret minket Isten! És van örök élet, ahol együtt leszünk azokkal a szeretteinkkel, akik Krisztusban haltak meg.
Törekedjünk arra, hogy ne Krisztustól függetlenül keressük a jót, a végső célt, az örök életet! Krisztust, az ő tanítását kell követnünk Isten akaratának keresésében és teljesítésében! Őt követve, Vele együtt hordozzuk keresztünket! Ha Vele élünk és halunk, akkor elérjük örök célunkat, vagyis Vele és szeretteinkkel együtt leszünk a boldog örök életben.