Évközi 22. hét, szerda – 1Kor 3,1-9; Lk 4,38-44
A Szentlélekre figyelő emberek vagyunk-e?
Pál apostol azt írja a korintusi híveknek, hogy kezdetben nem szólhatott hozzájuk úgy, mint lelki emberekhez, mert akkor még „érzéki”, vagyis „testi” ember módjára gondolkodtak. Figyelmezteti őket, hogy még mindig „nagyon is emberi módon viselkednek”. Ezt jelzi a köztük tapasztalható versengés és viszálykodás. Hozzáteszi, azok is „testi” emberek, akik jobban ragaszkodnak az igehirdetők személyéhez, mint Krisztushoz.
A sátán legfőbb jellemzői: a gyűlölet, a gőg, a nagyravágyás, az önzés és az irigység. A bűnös állapotnak, a lelki betegségnek a jelei, következményei, illetve tünetei a beszűkülés, a bezárkózó bénultság.
Csak a Szentlélekre irányuló figyelem, a Krisztusba vetett őszinte hit, az Ő eljövetelét váró természetfölötti remény, valamint az iránta való rendíthetetlen szeretet tehet képesé arra, hogy a sátánnal harcba szálljunk, és fölötte győzelmet arassunk.