Évközi 24. hét, péntek – Lk 8,1-3
Megtaláltuk-e helyünket az Egyház közösségében?
Jézus kis közösségébe nemcsak az apostolok tartoztak, hanem néhány galileai asszony is, akik vagy az apostolok rokonai voltak, vagy egyszerűen csak megtapasztalták Jézus jótéteményeit. Ezért bíztak Benne, és gondoskodtak Róla és a tanítványairól is. Később az asszonyok tartottak ki legtovább a kereszt alatt, és föltámadásának is ők voltak az első tanúi.
Amikor Jézus az asszonyokkal együtt mutatkozott, felvállalta őket. Mert a nők az egész Ószövetségben és még Jézus korában is másodrangúak voltak a férfiakkal szemben. A korabeli zsidóságban ugyanis a nők nem számítottak a gyülekezetben. 
Részt vehettek ugyan az istentiszteleteken, de ez nem volt számukra kötelező. Az istentiszteletet a férfiak létszámához kötötték: napjainkban is csak legalább tíz férfi jelenlétében tartanak istentiszteletet. A nőket nem vették számba, lehettek akárhányan. Sőt, nem is lehettek a rabbik tanítványai sem. Szerintük a nők nem képesek a törvény tanulmányozására, sőt azt mondták, hogy: „Ha leányod törvényt tanul, kicsapongást tanul.”
Tehát Jézusnak a nőkkel szemben tanúsított viselkedése önmagában is eltért a megszokottól.
A mai evangéliumi részletben szereplő asszonyok felsorolása előtt Lukács evangélista fontosnak tartotta megjegyezni, hogy azelőtt gonosz lelkek és különféle betegségek gyötörték valamennyiüket, melyektől Jézus megszabadította őket. Tehát kétszeresen is a kicsinyek közé tartoztak, akiknek Isten kinyilatkoztatta a mennyek országának titkait, és a betegek közé, akik jól tudták, hogy szükségük van az Orvosra.
A Magdalából való Máriát, „akiből hét ördög ment ki”, Jézus valamilyen súlyos betegségből gyógyította meg. Johannáról és Zsuzsannáról keveset tudunk, de az ősegyház közösségében ismert személyek lehettek.
Jézus viselkedése cseppet sem elutasító, vagy feszélyezett az irányukba. Ugyanakkor velük szemben sem bizalmaskodó, hanem diszkrét, tiszteletteljes és határozott. Az asszonyokban az Istentől rendelt nőiség gyönyörű adományát és méltóságát látja, és állítja helyre. Ragaszkodásukat és odaadásukat pedig Isten országának javára fordítja. Vagyonukkal és szolgálataikkal biztosítottak szabad teret Jézusnak és a tanítványoknak. És ami igen fontos: a galileai asszonyok már az Egyház alapintézményéhez tartoztak.
A Lukács evangéliumában említett kis csoport tehát már a leendő Egyház előképe, ahol mindenki megtalálja a maga tevékenységét és szerepét.
Jézus mindenkit meghívott az ő közösségébe, és a sok kegyelme mellett minket is megajándékoz az örök élet reményével. Törekedjünk arra, hogy mi is viszonozzuk azt a törődést, amellyel Isten gondoskodik rólunk! Méghozzá úgy, hogy törődünk Testével, vagyis az ő Egyházának tagjaival.