Október 28. Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok Ef 2,19-22; Lk 6,12-19
Buzgók vagyunk-e Krisztus követésében?
A ma ünnepelt két apostolról tudjuk a legkevesebbet az újszövetségi Szentírásból. Lukács evangélista Simonról csak annyit említ, hogy: „a buzgó”. Júdás Tádéról pedig csak annyit tudunk, hogy az ifj. Jakab apostolnak a testvére, anyai ágon Jézus unokatestvére. Az egyik apostoli levélnek ő az írója.
Tudjuk, hogy a tanítványok testülete három csoportra tagolódott, 4-4 taggal. A ma ünnepelt két apostol abba a csoportba tartozott, melynek vezetője Jakab (Alfeus fia) volt, a negyedik tagja pedig a karióti Júdás, aki árulóvá lett. Júdás Tádé a ma hallott felsorolásban úgy szerepel, hogy: „Júdás, Jakab fia”.
Joggal gondolhatjuk, hogy az áruló Júdás miatt a csoport másik három tagjának nagyon nehéz lehetett a helyzete. Az a kérdés is joggal felmerülhet, hogy miért nem vette észre legalább az árulóval egy csoportban levő másik három apostol, hogy ő kilóg a sorból? Sőt, csoporttársaiknak a fejében még az utolsó vacsorán sem merült fel a gyanú, hogy karióti Júdás az áruló, akivel három éven át mindig együtt voltak.
Azért nem merült fel bennük a gyanú, mert nem egymást figyelgették és bírálgatták. Nem azzal foglalkoztak (és főleg nem azon botránkoztak!), hogy a másik milyen. Saját magukkal kapcsolatban pedig tudatában voltak annak, hogy Jézus minden gyarlóságuk ellenére választotta ki őket. Ha Jézusnak megfeleltek, akkor ezt a meghívást nem akarták felülbírálni. Karióti Júdást kivéve a többi tizenegy apostol mindegyikéről el lehetett volna mondani, amit Lukács evangélista Simon apostol nevéhez kapcsolt, hogy buzgó volt. Vagyis mindnyájan igyekeztek, hogy ha meghívta őket Jézus, akkor ennek a meghívásnak megfeleljenek.
Az apostolok példáján felbuzdulva mi se azzal foglalkozzunk, hogy mások milyenek. Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy Jézus mit mond nekünk és mire hív bennünket. Ahogyan Pál apostol a római híveknek írta (v.ö. Róm 12,1-2), azt kell megismernünk, hogy velünk kapcsolatban mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte. Mindennapi lelkiismeret-vizsgálatunk tárgyául azt kell kitűznünk, hogy Jézus tanítását hogyan igyekeztünk teljesíteni, esetleg milyen téren lehettünk volna buzgóbbak. Mivel adományaink különbözőek, senki ne gondolja magát másoknál különbnek, és ne nézze le a másikat! Teljes szívünkből és minden képességünkkel szeressük Istent, és tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy életünkre vonatkozó akaratát teljesítsük!
Karióti Júdással kapcsolatban döbbenjünk meg azon, hogy csak az tudja Jézust elárulni, akit Jézus meghívott, hogy hozzá tartozzon!
Júdás Tádé apostol oltalmazzon minket, hogy mindig arra figyeljünk, amire kell, vagyis Krisztust sohase veszítsük el a szemünk elől! A „buzgó Simon” apostolt pedig arra kérjük, hogy segítsen teljesíteni azt, amire Pál apostol mindnyájunkat figyelmeztet: „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok!” (Róm 12,11).