Advent 1. vasárnapja B Iz 63,16-64.8; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37
Az elmúlt év folyamán növekedtünk-e a szeretetben? Mennyire szeretjük Jézust?
Ma új egyházi évet kezdünk, és ha Isten éltet, akkor egy jó hónap múlva új polgári évet is kezdhetünk. Miután számadást tartottunk, hogy az elmúlt évben növekedtünk-e a szeretetben, érdemes tervet is készítenünk az új évre. „Adventus Domini” azt jelenti, hogy „az Úr jövetele”.
Advent első felében (december 16-ig) Krisztus dicsőséges eljövetelére gondolunk, amely majd a világ végén következik be. Ugyanakkor készülünk a halálunk alkalmával történő eljövetelére is. De számunkra talán a legfontosabb Jézus mindennapi eljövetele, mert ettől függ, hogy a többi jövetelét hogyan éljük át. Végül december 17-től 24-ig Jézus test szerinti születésének ünnepére készülünk.
Mindegyik úrjövetnek a kulcsa: a szeretetünk hőfoka.
Akit nagyon szeretünk, arra másképpen gondolunk, és másképpen vágyakozunk a vele való találkozásra, mint aki távolabb áll tőlünk. Csak azoknak lesz részük a boldog találkozásban Jézussal, akik mindennap egyre lángolóbb szeretettel várják őt.
Minden attól függ, hogy mennyire szeretjük Jézust. Ha egyre lángolóbb szeretettel hallgatjuk az ő szavait, így mondjuk a Tőle kapott imádságot, és így vesszük Őt magunkhoz a szentáldozáskor, akkor egyre nagyobb boldogságban részesülünk. Mert egyre jobban átalakít minket és eggyé leszünk Vele. Ezért fontos, hogy állandóan növekedjünk a szeretetben!
Ha mindennap nem lankadó, hanem egyre lángolóbb szeretettel vágyakozunk az ő eljövetelére, akkor az nem rémisztő és félelmetes esemény lesz, hanem egy boldog találkozás, valamint vágyaink beteljesedése (akár halálunk órájában vagy a világ végén).
A mai evangélium szerint Jézus figyelmeztet minket, hogy: „Vigyázzatok és virrasszatok!” és „Legyetek éberek!” Aztán befejezésül megerősíti: „Amit nektek mondok, mindenkinek mondom, virrasszatok!”
Amikor az Úr imáját egyre nagyobb szeretettel mondjuk, gondolunk-e arra, hogy a kísértéstől való megóvás kérése a halál előtti próbatételre is vonatkozik? Fel kell készülnünk minden időre és helyzetre, és tudnunk kell, hogy milyen külső veszélyek fenyegetik a hitünket, és hogy az Urunkkal való kapcsolatunk a tét.
Mivel senki sem tudja, hogy mikor jön el az Úr, ezért mindig készen kell lennünk, bármikor is jön: „lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel.”
Működjünk együtt a Szentlélekkel, hogy mindennap növekedni tudjunk a szeretetben, és egyre jobban szeressük Jézust!