Advent 1. hete, csütörtök – Iz 26,1-6; Mt 7,21.24-27
Biztos és tartós alapokra építjük-e egyéni és közösségi életünket?
Nemzetünk ezeréves történelme bizonyítja, hogy fennmaradásunkat és fejlődésünket őseinknek a keresztény hithez való ragaszkodása biztosította. Szintén nemzeti történelmünk bizonyítja, hogy mi lett az eredménye annak, amikor Jézustól (és az ő tanításától) elpártoltunk.
Területi és létszámbeli megfogyatkozásunk, a felbomló házastársi kapcsolatok és a csonka családban élő gyermekek számának növekedése is jelzi, hogy hová vezet az, ha keresztény életünk bontott tégláiból akarunk házat és hazát építeni. Egymásnak, nemzetünknek, de Európának és az emberiségnek is csak akkor lehetünk a szolgálatára, ha ragaszkodunk Krisztushoz. Egyedül Ő képes megszabadítani az önzéstől, és egyedül Ő ad igazi békét és boldogságot. Itt az ideje, hogy rátaláljunk újra arra a sziklaalapra, amelyre érdemes építeni!
Ha életünk igazi megoldását keressük, akkor az Istennel való személyes kapcsolat, vagyis az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való kapcsolat ápolására kell törekednünk. Ezt segítsék a rorate-szentmisék! Csak így lesz a karácsony megújult istengyermekségünk és Isten családjába való tartozásunk igazi ünnepe.