Hamvazószerda – Joel 2,12-18; Mt 6,1-6,16-18
A nagyböjt folyamán hogyan szeretnénk megújítani az Istennel és az emberekkel való kapcsolatainkat?
Ma megkezdődik a „quadragesima” (a negyven hétköznap), amely nagycsütörtökig tart. Bűnbánattal készülünk az Istennel való szövetségünk és az emberekkel való kapcsolataink megújítására, és a húsvéti örömre. Bűnbánatunk jeléül hamvazkodunk. A hamvazás szertartása előtt a pap emlékeztet minket Jézusnak a Márk evangéliumában leírt második mondatára: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15).
Bűneink megbánásának, az igazi és eredményes megtérésünknek az alapja, vagyis a régivel való szakításnak és az új életnek az alapja csak az evangéliumnak a befogadása lehet. Ezért a nagyböjti időszakban nagyobb figyelmet és több időt szentelünk Isten igéjének hallgatására és a róla való elmélkedésre.
Örömmel kell bűnbánatot tartanunk, mert Isten bűnösségünk és méltatlanságunk ellenére is szeret minket, és méltó arra, hogy mi is szeressük Őt.
Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet minket arra, hogy minél többet legyünk együtt Istennel (Rá figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára). Ha így böjtölünk, akkor megérlelődnek bennünk a böjt gyümölcsei, amelyek mások örömére is szolgálnak. Az Istennel való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is.
Ma is időszerű Joel próféta figyelmeztetése, amelyet az olvasmányban hallottunk (bűnbánatunk külső jelei álljanak összhangban a lélek őszinteségével)! Mert nem ér semmit a hamvazkodásunk, ha szívünk távol marad az Úrtól.
A szentmise mai könyörgése arra is felhívja a figyelmünket, hogy a keresztény élet szüntelen küzdelem. A bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás az egyik erőforrásunk. Ebben az időszakban a megszokottnál is többet imádkozunk, tudatosabban gyakoroljuk az irgalmasságot és rendszeresen böjtölünk. A nagyböjti időszaknak ez a háromfajta gyakorlata olyan, mint egy háromlábú széknek a lábai (mindegyikre egyformán szükség van, különben a szék feldől).
Az év minden napján, de különösen a nagyböjt időszakában harcot kell folytatnunk a kísértések és a bűnök ellen, amelyek lényege az Isten akaratának a megtagadása. Azért kell gyakorolnunk az önmegtagadást, mert így leszünk készségesek az Istennek való engedelmességre és az emberek iránti nagylelkű, figyelmes és megbocsátó szeretet gyakorlására.
A nagyböjti gyakorlataink célja, hogy jártasságot és készséget szerezzünk arra, hogy életünk minden területén, a gondolkodásunkban, elhatározásainkban és érzelemvilágunkban a személyi fejlődésünk iránya és célja a készséges és örömteli szolgálatban való megerősödés és növekedés legyen! – Ámen.