Húsvét 6. hete, csütörtök – Jn 16,16-20
Jól használjuk-e fel földi életünk lehetőségeit?
A mai evangéliumi részletben hétszer szerepel a „kis idő” kifejezés. Vajon mire vonatkozik, és mit jelent a számunkra?
Annyit biztosan lehet állítani, hogy ez a „kis idő” a Jézus nem látása és viszontlátása között telik el.
Vonatkozhat a Jézus halálától a feltámadásáig tartó három napra, és külön-külön az utána következő negyven napon át történő megjelenéseire. De vonatkozhat mindegyikre is.
János evangélista a hetes számmal Jézusnak a feltámadása utáni megjelenéseinek és eltávozásainak láncolatát kiterjeszti az egész keresztény életre. Életünk Jézus távolléteinek és visszatéréseinek szakadatlan egymásutánjából áll.
A hitetlen világ sokszor hiszi azt, hogy végleg legyőzte Jézust, ezért örül, minket pedig ilyenkor elfog a szomorúság. De örülünk, amikor megtapasztaljuk, hogy Jézus él.
Szomorú időszakainkban, megpróbáltatásaink idején sohase feledjük Jézus ígéretét, hogy „kis idő, és … szomorúságtok örömre fordul.” Az a fontos, hogy a halálunkig hátra levő kis időt jól használjuk fel!