Évközi 9. hét, hétfő – Mk 12,1-12
Életünk megtermi-e azokat a gyümölcsöket, amelyek kedvesek Isten előtt?
Jézus mai példabeszédét minden kortársa jól ismerte és értette, mert Jézus Izaiás prófétának az Úr szőlőjéről szóló éneke alapján szerkesztette meg (Iz 5,1-7). Más próféták is többször hasonlították a zsidó népet Isten szőlőjéhez.
Jézus példabeszéde azonban nemcsak egyszerű hasonlat, hanem inkább allegória, mert minden egyes részének van egy másik jelentése. A szőlő gazdája az Isten. A szőlőművesek a zsidó nép vallási elöljárói. A szolgák a próféták. A más bérlők a pogányok. A fiú pedig, akit megöltek és kidobtak a szőlőből, Jézus, a Krisztus, aki előre tudta, hogy a város falain kívül feszítik majd keresztre. Végül Jézus idézi a 117. zsoltár 22. versét, amely Róla, mint kőről szól, aki nem kellett a zsidóknak, ezért elvetették Őt, de az Isten mégis „szegletkővé” tette.
Isten főleg három gyümölcsöt kért az ószövetségi néptől. Ezek: az egy Istenbe vetett hit, a mindenkire (a pogányokra is) kiterjedő irgalmas szeretet, és a Messiás várása, amely Jézus korában a Messiás elfogadását jelentette volna. A zsidóság vezetői ez utóbbit tagadták meg. Jézus világosan megmondta, hogy ennek a magatartásnak mi lesz a következménye: a tulajdonos „elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt.”
Ezt a példabeszédet Márk evangéliumában olvassuk, aki Péter igehirdetése alapján írta meg evangéliumát. Az Egyház elöljárói felszólítva érezhették magukat, hogy felülvizsgálják saját kapcsolatukat Krisztussal. Ez a példabeszéd arra serkentette őket, hogy komolyan elgondolkozzanak arról, miként törődnek az Egyházzal, amit a Feltámadott rájuk bízott.
A történelem tanúsíthatja (és még a világi életre is érvényes), hogy mi lesz azoknak a sorsa, akik vezetői pozíciójukat nem megfelelően látják el. Isten elveszi tőlük a rájuk bízott „szőlőt”. De mindegyikünknek le kell vonnunk a magunk számára a tanulságokat.
Isten az Újszövetségben is hasonló gyümölcsöket termő életre hív. Az ószövetségi egy Istenbe vetett hit számunkra a háromszemélyű egy Istenbe vetett hitet jelenti. Nekünk a szeretet új parancsát kell teljesítenünk. És arra kell törekednünk, hogy bennünk a feltámadt Krisztus élete bontakozzon ki.
Vajon mi hogyan fogadjuk Jézust? A mi életünk megtermi-e a megszentelődés „gyümölcseit”, amelyek kedvesek Isten előtt?
Ne feledjük azt, amit Pál apostol írt: „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet” (Róm 6,22). Az örök élet pedig: Isten élete bennünk.