Nagyböjt 4. hete, hétfő – Jn 4, 43-54
Hiszünk-e abban, hogy Jézus tud segíteni beteg hozzátartozóinkon? Állhatatosan imádkozunk-e értük? – Hiszünk-e abban, hogy Isten új életre tud támasztani minket?
A Húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára, és annak elfogadására, hogy Istennek hatalmában áll megújítani életünket.
Mielőtt a mai napon hozzáfognánk a ránk váró sok feladat végrehajtásához, idejöttünk Jézushoz, mint a mai evangéliumban szereplő királyi tisztviselő, aki felkelt halálosan beteg fia ágya mellől, és nekivágott annak a kb. 26 km-es útnak, amely Kána és Kafarnaum között van, hogy utolsó reményként Jézushoz forduljon segítségért. Talán a mi hozzátartozóink között is van súlyos beteg, akinek a gyógyulásáért, és a saját hitünk megerősítéséért könyörgünk.
A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása, annak története a mi hitünk keletkezésének és fejlődésének fokozatait mutatja be.
Nagyon hasonlít a történet a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyításához (Mt 8, 5-13, Lk 7, 1-10), de nem azonos azzal. Máté és Lukács ugyanis a százados szerénységét hangoztatja, és Jézus hatalmát, amellyel a távolból is képes gyógyítani, és ezért Jézus megdicséri a százados hitét. Itt viszont a tisztviselő kérleli és hívja Jézust, hogy menjen hozzá, és úgy gyógyítsa meg az ő fiát. Jézus ezért kifogásolja hitének gyengeségét. „Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”
A tisztviselő hitének gyengesége abban mutatkozott meg, hogy Jézust mindenképpen el akarta vinni beteg fiához. Nem gondolt arra, hogy Jézus ereje nemcsak közelről és nemcsak az érintésen keresztül hat.
Ugyanakkor Jézus szava lehetett olyan próbatétel is, amely alkalmas volt annak a hitnek a megerősítésére, hogy ő azért jött, hogy életet adjon: „menj csak, fiad él! – Hitt az ember Jézus szavának.”
Valamilyen hit már akkor is volt a tisztviselőben, amikor Kánában találkozott Jézussal. Aztán amikor meggyőződött fia meggyógyításának a csodájáról, ez a hit lett teljesebb, és ezt már át tudta adni hozzátartozóinak is. A csoda hatása az lett, hogy „hitt egész háza népével együtt.”
A húsvéti beszámolókban és a tanúságtételeknél majd látni fogjuk, hogy akik találkoztak a halálból feltámadt Jézussal, azokban felébredt, illetve megerősödött a hit. Ha hiszünk abban, hogy Jézusnak hatalma van a bűnök megbocsátására, és bűnbánatunk és szentgyónásunk által megtapasztaljuk magunkban Jézusnak az új életre támasztó isteni erejét, akkor mi is eljutunk a húsvéti hitre. Mert a bűn halálából feltámadni semmivel sem kisebb csoda, mint a testi halálból való feltámadás.
Adjunk lehetőséget Istennek arra, hogy a szentgyónásban minél többször megtapasztalhassuk a bűn halálából az új életre való feltámadás örömét!