Évközi 11. hét, szombat – Mt 6,24-34
Mire használjuk anyagi javainkat?
Jézus a realitást mondja: ezen a világon két úr van. Az egyik Isten, a másikat pedig Jézus „mammonnak” nevezi, amely a pénzt, a vagyont, az anyagi jólétet, a gazdagságot jelenti. Ez Jézus szerint olyan bálvány lehet, amelyet Istennek elébe helyezhetünk. Figyelmeztet minket, hogy a mammon éppen olyan kizárólagos szolgálatot követel, mint Isten. Ezért nem lehet a kettőt egyszerre szolgálni.
A mammon szolgálata felébreszti az emberben a telhetetlenséget, szabadjára engedi a kapzsiságot, az erőszakot és háttérbe szorítja a lelki igényeket. Az öncélú anyagiasság önzővé tesz, akadályozza a szeretet gyakorlását, és előbb-utóbb erkölcsi romláshoz vezet.
Az élet alapvető szükségletei közé tartozik a mindennapi kenyér, az ital és a ruházat. Naponta enni kell, hogy legyen erőnk. 
Jézus nem ítéli el az előrelátást és a jövőről való gondoskodást. A mértéktelen vagyongyűjtést, a felesleges halmozást ítéli el. Amikor Isten gondviseléséről beszél, és azt mondja, hogy „Nézzétek az ég madarait!”, nem a tétlenséget, hanem a madaraknak azt a szorgalmas munkálkodását ajánlja figyelmünkbe, ahogy már pirkadatkor elhagyják fészküket, elindulnak beszerző útjukra, röpülnek, keresnek, etetik fiókáikat, és újra meg újra serényen gyűjtik a táplálékot, melyet hol a földből vájnak ki, hol a levegőben kapnak el, hol a vízből ragadnak ki. A fáradozás nap mint nap szükséges, mert az élelem adott, de azt valahogyan meg is kell szerezni.
Amikor Jézus az apostoloknak a 33. vers szerint azt ajánlotta, hogy „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek”, nem azt akarta mondani, hogy Isten Országának keresését az evilági tennivalók helyébe kell állítani, hanem a helyes sorrendet kell betartani. Az igazság keresése Isten akaratának a keresését, vagyis az Isten Országa valamennyi követelményének a teljesítését jelenti és az Isten törvényeinek megfelelő életmódot. Aki azt tartja a legfontosabbnak, hogy életében megvalósítsa Isten akaratát, az megtapasztalja a gondviselést. Ha lemondunk a mértéktelen vágyakról, akkor naponta fogjuk tapasztalni, hogy lesz mindig annyi, amennyi az életünkhöz szükséges.
Időnként kétségeink támadhatnak, mint esetleg napjainkban is, amikor úgy tűnik, hogy az uzsoracivilizáció megteremtésével mintha csak egy tucatnyi ember játékszerévé vált volna a világ népességének nagy része. Ez mindenképpen a fejlődés zsákutcája. A történelem során nagyon sok zsarnok képzelte magáról, hogy ő a világ ura, de néhány év, vagy esetleg néhány évtized múlva ezek a zsarnokok eltűntek a csúcsról a süllyesztőbe.
A gondviselésbe vetett hittel, Istennel együttműködve, állhatatos szorgalommal tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy Isten uralma, az igazságosság és a szeretet országa megvalósuljon, nemcsak a saját életünkben, hanem bontakozzék ki az egész emberiség életében is.