Évközi 14. hét, szombat – Mt 10,24-33
Vállaljuk-e mások előtt, hogy keresztények vagyunk?
Az elmúlt vasárnap és ezen a héten is mindennap arról volt szó az evangéliumi részletekben, hogy mindnyájunknak küldetésünk van, és mindegyikünknek meg kell találnia a saját, egyéni küldetését.
Mindegyikünk küldetésében közös, hogy tanúságot kell tennünk Jézusról, annak minden következményével együtt, amelyek olykor félelmetesek is lehetnek.
Furcsa módon a félelemmel szemben Jézus először egy nagyobb félelmet állít szembe: „ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja.” Viszont ez utóbbit csak Isten teheti meg. Eszerint jobban kell félni Istentől, mint az emberektől. Ugyanakkor a mai evangéliumi részletben Jézus háromszor is mondja, hogy: „Ne féljetek!”. Többen megszámolták, hogy a Szentírásban az a felszólítás, hogy „Ne féljetek!”, legalább 365-ször szerepel. Vagyis az év minden napjára jut egy bátorítás.
Az evangéliumban Jézus a verebeket említi, amelyeket senki nem értékel, de a Mennyei Atya minden egyes verébre is gondol. Majd Jézus hozzátette, hogy a Mennyei Atya számára mi sokkal értékesebbek vagyunk, mint a verebek. Miért? Mert személyes és örök szeretettel szeret minket, amire persze válaszolnunk kell.
Vajon elfogadjuk-e Isten szeretetét, és hogyan válaszolunk rá? Tanúságot kell tennünk Isten iránti viszont-szeretetünkről életünkkel, cselekedeteinkkel.
A Szentírásban más helyeken kifejezetten (a mai evangéliumban csak burkoltan) azt is mondja Jézus, hogy: „Bízzatok!” (pl: Jn 16,33). A félelem megbénítja az embert, a bizalom szárnyakat ad.
Miben bízzunk?
Bízzunk a gondviselő Mennyei Atyában, aki a legkisebb teremtményeit is óvja, védi!
Bízzunk Jézus ígéretében: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt,…”
Bízzunk a Szentlélekben is! Jézus más alkalommal mondta, hogy azért ne féljünk, mert a Szentlélek meg fog segíteni, és erővel tölt el minket.
Vegyük megtiszteltetésnek és Isten bizalmának, ha alkalmasnak talál minket arra, hogy próbának vessen alá, és ezáltal még jobban megtisztítson és megerősítsen minket!
Most már csak az a kérdés, hogy akarunk-e Jézus igazi barátainak bizonyulni? Ha igen, akkor Isten meg fog segíteni minket abban, hogy Jézus igazi barátainak bizonyuljunk. Aki vállalja Jézust mások előtt is, annak az lesz a jutalma, hogy majd Jézus is vállalja őt az örök életben a Mennyei Atya előtt. Kell-e, lehet-e ennél nagyobb jutalom?
Mindent összegezve: az Isten gondviselésébe, az ő hűséges szeretetébe vetett bizalom adjon nekünk erőt, hogy ne féljünk megvallani Jézust az emberek előtt!