Évközi 15. vasárnap, B – Mk 6,7-13
Hogyan teljesítjük missziós küldetésünket?
A II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965.) több mint kétezer püspök egyetértett abban, hogy a hívők fogyásának az oka a missziós lelkület hiánya. A Zsinat „Ad gentes” című határozatában megfogalmazták, hogy minden katolikus keresztény meghívást kapott a misszióra. „Krisztus az ő követőit világi hivatásukban is folytonosan apostoli feladatokra hívja”, hogy ők is „tegyenek lankadatlanul tanúságot Krisztusról és az evangélium igazságáról”.
Az elmúlt heti evangéliumokban és ma is arról volt szó, hogy Jézus hogyan képezte a tanítványait apostolokká, azaz küldöttekké. Nekünk is hasonló módon kell felkészülnünk missziós küldetésünkre.
Meghívásunk kezdete egy vonzódás. Jézus mondta, hogy: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” (Jn 6,44). Ezt követi a Jézustól jövő vonzás: „ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12, 32). Az Atya és Jézus vonzása az a szeretet, amelyet Isten Fia az Atyától hozott. Jézus azt a küldetést kapta, hogy tegyen tanúságot az Atya és a Fiú közös szeretetéről. 
János apostol írja levelében, hogy: „megismertük a szeretet, amelyet Isten oltot belénk, és hittünk benne” (1Jn 4, 16). Ezt a felismerést teszi teljessé Jézus hívása: „Kövess engem!”(Mk 2,14)
A tanítványoknak azt a küldetést kell folytatni, amit Jézus az Atyától kapott. De csak arról lehet tanúskodni, amit ők is megtapasztaltak. Ehhez mindenekelőtt közösség-tapasztalatra kellett szert tenniük. Ezért Jézus először magához hívta őket, hogy legyenek együtt Vele. Egész nyilvános működése alatt éjjel és nappal együtt volt tanítványaival. Ennek lett az eredménye, amelyről boldogan írt János apostol, hogy: „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1 Jn 1,3).
Amikor Jézus gyakorlatra küldte tanítványait, akkor nem egy betanult leckét kellett felmondani, hanem egy megélt tanításról és a Jézussal megélt személyes kapcsolatról kellett tanúskodni. Jézus azt kívánta tőlük, hogy ahová mennek, ott hozzanak létre szeretet-közösségeket. Azért küldte kettesével őket, hogy az egymással való kapcsolatuk legyen a minta és egyben a hitelesítő jel.
A mi küldetésünk sem csupán szavak elmondásából áll. Amit magunkkal viszünk, az elsősorban az a tapasztalat, amelyre Krisztusnál szert tettünk. Nekünk is a Jézussal való együttlétből és az egymással való egységből eredő közösség-tapasztalatra kell eljutnunk. Nem tud közösséget létrehozni az, akinek nincs közösség-tapasztalata. Ha egységben és szeretetben élünk, akkor erről tudja meg a világ, hogy Jézus tanítványai és az ő küldöttei vagyunk. Mindegyikünknek egyre személyesebb szeretet-kapcsolatot kell ápolnunk a három isteni Személlyel és egymással, mert ez az alapja a missziós küldetésünk teljesítésének!