Évközi 22. hét, szerda – Kol 1,1-8; Lk 4,38-44
Nem adunk-e teret a lelkünkben hatalomvágy és az önzés ördögének?
Értékeljük-e a hit, a remény és a szeretet isteni erények kegyelmi ajándékát?
Pál apostol megdicsérte a kolosszei hívők hitét, reményét és szeretetét. Ez a három erény a keresztény élet alapja és mozgatója.
Jól ismert imánk szerint hiszünk Istenben, mert mindig igazmondó, és Jézus Krisztus által üdvözíteni akar minket. Remélünk Istenben, mert végtelenül hű és irgalmas. Szeretjük Istent, mert végtelenül jó és szeretetre méltó, és atyai gondoskodással vezet az üdvösség útján.
A hit nem csupán Istenre, mint Teremtő és Gondviselő Atyára vonatkozik, hanem a Megváltó Krisztusra is. Kérdés, hogy bizalommal rá tudunk-e hagyatkozni az emberré lett Istenre, a Fiúra?
A remény a hit által megragadott bizonyosságot jelenti Isten gondviselő szeretetében.
A szeretet több, mint csupán az érzelmek és az érzések világa. A jóakaratot is tartalmazza (a másik ember javának és üdvösségének aktív előmozdítását).
Mindhárom erény kegyelmi ajándék. Hozzásegítenek minket ahhoz, hogy szeretet-kapcsolatot alakítsunk ki Istennel és embertársainkkal.
Tudjuk, hogy nem elegendő a Jézus Krisztusról való ismeret. Ez lehet holt tudás is, mint a démonoké, akik többet tudnak Istenről, mint az összes teológus együttvéve. De mivel nem képesek hinni, remélni és szeretni, így részükről annak kinyilvánítása, hogy a názáreti Jézus az Isten Szentje, nem hitvallás. Amikor a démonok a kiűzetésük után Jézust Isten Fiának nevezik, ez a félelem és a legyőzöttség jele. Ez a vereségük kimondatja velük, hogy Jézus Istenhez tartozik: „Te vagy az Isten Fia!” Ez is bizonyítja, hogy nem Jézus titkának az ismerete jelenti az üdvösséget, hanem a hitből fakadó elismerés és az iránta való bizalom.
Csak a Krisztusba vetett őszinte hit, az Ő eljövetelét váró természetfölötti remény, és az iránta való rendíthetetlen szeretet tehet képessé arra, hogy a sátánnal harcba szálljunk, és fölötte diadalt arassunk.
Az ember lelkében a sátán működésének legfőbb megnyilvánulásai a gyűlölet, a gőg, a nagyravágyás, az önzés és az irigység. A bűnös állapotnak a jelei (következményei és tünetei) a beszűkülés, a bezárkózó bénultság.
Szent Ferenc atyánkkal imádkozzuk: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz akaratodat!”