Évközi 23. hét, péntek – Lk 6,39-42
A rossz helyett inkább a jóra figyelünk-e?
Jézus azt mondta, hogy az Isten országa már elérkezett, sőt, köztünk és bennünk van (vö. Mt 12,28). Azt is mondta, hogy az Isten országa a gyöngykereső emberhez hasonlít, aki igazgyöngyöket keres (vö. Mt 13,45). Ugyanakkor Jézus arra is felhívta a figyelmünket, hogy jelen van a rossz, vagyis a konkoly is a világban (vö. Mt 13,26-30).
A kísértőnek az a törekvése, hogy a körülöttünk levő rosszra irányítsa figyelmünket. Közben ügyesen eltereli a figyelmünket a bennünk jelen lévő rosszról, és rávesz minket arra, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetünk hibáival kezdjünk el foglalkozni. Sőt, arra indít, hogy farizeuskodó indulatossággal feldühödjünk a környezetünkben élő emberek hibái miatt, és így az ördög harsonásaivá váljunk. 
Ilyenkor elkezdjük sorolni mások hibáit és bűneit. Esetleg a múltból is csak ezekre emlékezünk. Ugyanakkor mások figyelmét is a rosszra irányítjuk. Nem törődünk azzal, hogy jóvátehetetlen károkat okozunk mások becsületében.
A kísértő meg is nyugtat minket, hogy nyugodtan folytathatjuk eddigi életünket, mert mi másokhoz viszonyítva sokkal jobbak vagyunk. Nem vesszük észre, hogy mennyire el tudjuk torzítani az igazságot, amikor a másik legkisebb hibáját nagynak tüntetjük, a saját nagy hibáinkat pedig kicsinek. Így hasadás áll be a belső és a külső világ megítélése között.
Olykor még a lelkiismeret-vizsgálatainkban, sőt a szentgyónásainkban is előfordul, hogy a mások bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor kizárólag a magunk bűneivel kellene törődnünk. Adott a lehetőség a változtatásra.
Ha mások hibáit észrevesszük, akkor reflex-szerűen vizsgáljuk meg magunkat, a magunk esetleges hasonló fogyatékosságait! Ezek a mások szemében levő szálkához viszonyítva gerendák is lehetnek! Rájövünk, hogy ugyancsak szükségünk van arra, hogy rendezzük Istennel a kapcsolatunkat, hiszen e nélkül örök üdvösségünket tesszük kockára.
Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink beismerése és bűneink bevallása. Csak így tudunk elindulni a megtérés útján. Csak akkor kezdődhet el bennünk Isten uralma, Isten országa, ha bűnbánat és megtérés előzi meg. Amikor a bűnbánó ember beismeri saját bűnös voltát és vétkét, akkor először saját gyarlóságait ítéli el, és így tud türelmesen, megbocsátóan odalépni testvéréhez. Először tehát kezdjük el saját hibáinkat kijavítani, és így adjunk jó példát másoknak!
Igazi alázattal és embertársaink iránt megnyilvánuló együttérző, megbocsátó, irgalmas szeretettel háláljuk meg Isten irántunk való irgalmas szeretetét!