Szeptember 15. – A Fájdalmas Szűzanya emléknapja Jn 19,25-27
Hiszünk-e abban, hogy nagy fájdalmak közt is lehetséges a boldogság?
A Boldogságos Szűz Máriát Fájdalmas Szűzanyának, sőt Hétfájdalmú Szűzanyának is hívjuk. A hetes számmal azt fejezzük ki, hogy a mi Nagyasszonyunk minden fájdalom hordozója. És ezzel együtt mégis boldognak valljuk őt. Hogyan lehetséges ez?
Hisszük, hogy Isten az embert boldogságra és szeretetre teremtette. A kettő elválaszthatatlanul egybetartozik. Azért kaptunk szabad akaratot, hogy szeretni tudjuk
Istent és azokat, akiket az Isten általunk akar szeretni. De sokszor az ember nem az Isten szeretetét választja, hanem a hitetlenséget és az engedetlenséget Isten iránt. Mások java helyett pedig önzően a maga boldogságát keresi, önmaga akar boldoggá lenni. Így lesz boldogtalanná, és önzésében így tesz másokat is azzá.
Isten nem hagyja el az embert. Végtelen szeretettel szeret, és mindvégig, minden körülmények között, a sok szenvedés ellenére is szeret minket. Ezt a szeretetet szemléljük ma az ő anyjában, Máriában.
Máriának része volt minden fájdalomban, ami csak egy anyát érhet. Hajléktalanként, kitaszítottként szülte Betlehemben az ő Fiát. Halálos fenyegetettség miatt kénytelen volt Fiával és Józseffel együtt menekülni Egyiptomba. Rengeteg nélkülözést vállalt később is, egész életében. És végül a Golgotán Fiának iszonyú kínzásokkal meggyötört, halott testét tartotta ölében.
Mária hite és szeretete mégsem rendült meg. Valójában azt siratta, hogy szó szerint milyen halálosan szeret minket az Isten. Csak Isten szeretetének a tudata tehette őt boldoggá. Szenvedéseink között minket is ez boldogíthat.
Tegnap, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepének evangéliumában is olvashattuk, amit Jézus Nikodémusnak mondott: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. Mária boldog, mert „hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. (Lk 1,45)
A mi hitünk se fogyatkozzék meg a megpróbáltatások közepette! Higgyünk abban, hogy Isten végtelenül jobban szeret minket, mint mi magunkat. És mindnyájunkat szeretetre és boldogságra teremtett, amit meg is valósít, ha mi engedjük és akarjuk!
Segítsen meg minket a mi fájdalmas és boldogságos Anyánknak, a mi Nagyasszonyunknak és Pátrónánknak a példája és közbenjárása! Fájdalmainkban ismerjük fel igaz szeretetünk bizonyításának a lehetőségét, és örömmel vállaljuk keresztjeinket önmagunk és szeretteink örök boldogságának reményében!