Évközi 26. vasárnap – Mk 9,38-48
Hogyan tartozhatunk Jézushoz?
Múlt vasárnap arra tanított minket Jézus, hogy akiben él a szeretet, az szívesen szolgál. Ahogyan Sík Sándor írja az Örökösök c. versében: „Szolgálatára embernek, világnak, nagy Istenemnek, kicsike hazámnak”. Ha a többieknél nagyobbak akarunk lenni, akkor úgy tudjuk megelőzni őket, hogy nagyobbak vagyunk náluk a szeretetben és a szolgálatban!
Jézus saját magát állította elénk példaképül, amikor azt mondta, hogy: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Ő a minta és Ő a cél.
A múlt évszázad második felében a Jézus ellenes politikai hatalom magyarországi képviselői sokszor idézték Jézusnak a mai evangéliumban többes szám első személyben elhangzó mondatát, hogy: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy az illetők következetesen és fájóan ellenünk és Jézus Krisztus ellen voltak. Mindig felhívtam a figyelmet a szövegösszefüggés fontosságára. Jézusnak ugyanis az előtte elhangzott mondata így szól: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem.”
Jézus a Máténál és Lukácsnál olvasható mondataival egyes szám első személyben azt is mondja: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Mt 12,30 és Lk 11,23). Vagy mellette, vagy ellene, de mindenki döntés előtt áll. Más lehetőség nincs. Ő az egyetlen út, az egyetlen igazság, és egyedül Nála vannak az örök élet igéi.
Óvakodjunk azonban attól, hogy aki kifejezetten nincs ellenünk, azt ellenségnek tartsuk. Sőt, Jézus biztosít minket, hogy aki a legkisebb jót teszi velünk (akár csak egy pohár vizet ad az ő nevében, mert Krisztuséi vagyunk), nem marad jutalom nélkül.
Jézus a másokkal szemben tanúsított önző magatartástól, valamint az önteltség és irigység kicsinyességétől meg akar óvni minket. Mindenkivel szemben legyünk alázatosak, szelídek, okos szeretettel igazságosak és irgalmasok.
Nyilvánvaló, hogy Jézus nem öncsonkításra szólít fel, hanem annál sokkal többre: a bűnnel való szakításra. Ne testünk tagjaitól akarjunk megválni, hanem a bensőnket igyekezzünk megtisztítani. Sokszor ahelyett, hogy szakítanánk az irigységgel, a féltékenységgel és a haraggal, inkább a számunkra kellemetlen embertársunkkal szakítjuk meg a kapcsolatot.
Kezünket, lábunkat és szemünket arra használjuk, hogyan másoknak segítsünk, és ezáltal Jézushoz tartozzunk. Legyünk segítségére egymásnak ebben az életben úgy, hogy mindnyájan eljussunk a boldog örök életre.