Október 4. – Assisi Szent Ferenc – Mt 11,25-30
Hogyan követhetjük Assisi Szent Ferencet?
Assisi Szent Ferenc alapvető élménye és életének meghatározója a Krisztussal való személyes találkozás, továbbá Krisztus egyre nagyobb szeretete, és a Vele való egység volt. Megrendülve tapasztalta, hogy a háromszemélyű fölséges Isten Krisztusban mennyire közel jött hozzánk, hogy a minket szerető mennyei Atyának egyszülött Fia testvérünkké lett, és a Szentlélek által bennünk él. Egész életében a fölséges és dicsőséges háromszemélyű egy Istent imádta. Értelmének hódolata az evangélium elfogadása volt, akaratának hódolata az Isten akaratának a keresése és teljesítése, hogy minden ember üdvözüljön. Érzelmeinek a hódolata pedig az, hogy egyre jobban szeresse Istent. Élete vége felé mondta, hogy: „Testvéreim! Szeressük egyre jobban Istent, mert eddig még vajmi kevéssé szerettük Őt!”
festmény a Pesti Ferences Rendház kápolnájában
Ha követni akarjuk Assisi Szent Ferencet, akkor magunkévá kell tennünk az ő kedves imáját: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét! Adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz akaratodat.”
Isten fölsége és dicsősége abban mutatkozik meg, hogy kicsinységünk és gyöngeségünk ellenére milyen nagy dolgokat művel általunk. Csodálattal teli hálával gondolhatunk vissza életünkre! Mert egyáltalán nem a mi érdemünk még az sem, hogy megmaradtunk a hitben.
Kérjük Istentől, hogy Ragyogja be szívünk sötétségét:
– hogy meglássuk, mi jön a Lélektől, és mi van ellene. Pál apostol írta, hogy: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” (1Tessz 5,21-22).
– hogy a megtérés utáni vágy ne lankadjon bennünk, sem egyénileg, sem a közösségünkben!
– hogy sohase adjuk fel az újrakezdés reményét! Változtassunk azon, amin kell és lehet, fogadjuk el azt, amin nem lehet változtatni, és a kettőt tudjuk megkülönböztetni egymástól!
Kérjünk „igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet”, hogy ne engedjünk a beletörődés kísértésének! Ne nyomjuk el lelkiismeretünk hangját, ne essünk újra régi hibáinkba és bűneinkbe, az evangélium szerinti élet örömét ne cseréljük fel egy kényelmes életmódra. Merítsünk bátorságot abból, hogy Krisztus velünk és bennünk van, és mindig kövessük Őt!
És főleg azt kérjük, hogy adjon nekünk olthatatlan, „tökéletes szeretetet”, vagyis hogy Krisztus szeretetével szeressük egymást! Nemcsak beszélnünk kell a testvéri közösségről, hanem élnünk is kell azt! Kérjük a Szentlelket, hogy Krisztusban el tudjuk fogadni egymást, mint az Úr ajándékát.
Ferenc élete legvégén azt mondta: „Én megtettem, amit tennem kellett, most tegyétek meg, amit nektek kell tennetek!”. Itt és most úgy kövessük Assisi Szent Ferencet, mint ahogyan ő követte Krisztust!