Évközi 28. hét, kedd – Lk 11,37-41
Vigyázunk-e lelkünk tisztaságára?
A vallásos zsidókban már Krisztus előtt tudatosult, hogy súlyosan szennyezett lelki környezetben élnek. Ezért a piacról hozott élelmet és az edényeket elsősorban nem egészségügyi okokból mosták meg, hanem inkább azért, mert bűnös ember keze érintette, és szerintük ezzel azok tisztátalanná váltak. Már a próféták is hirdették, hogy a szertartásoknak önmagukban nincs semmi értelmük, ha nem járnak belső megtisztulással. Isten előtt a lelkület, a szándék megtisztítása a fontos.
Jézus ezt a tanítást folytatta, amikor a törvények külső megtartására kényes, gazdag farizeusnál vendégeskedve étkezés előtt tudatosan nem mosott kezet. Biztos, hogy ezt nem feledékenységből tette, hiszen sok minden eszébe juttathatta, hogy kezet kellene mosni (a feltűnő helyen levő mosdótál, a törülközőt tartó szolga, a másik vendég, aki kezet mosott, stb.). 
Jézus fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy az igazi megtisztulás csak belülről fakadhat. Az ember nem azzal lesz tisztává, hogy az edények külsejét mosogatja, hanem azzal, hogy azok tartalmát másokkal megosztja. Így szabadul meg ugyanis az önzéstől és a kapzsiságtól, amelyek belülről teszik az embert tisztátalanná.
A tisztaság tehát nem a többi embertől való távolság tartásával, hanem éppen ellenkezőleg: az emberek felé való szívbéli oda fordulással, az áldozatos szeretet cselekedetei által érhető el.
Az alamizsnálkodás önmagában nem tesz tisztává. Viszont aki kitart az érdek nélküli szeretetben, aki a viszonzás elvárása nélkül, okosan megosztja javait, idejét, energiáját a rászorulók között, az alkalmassá teszi magát arra, hogy eljusson a szív tisztaságára, és bűnei bocsánatot nyerjenek. Az irgalmasság cselekedetei belülről formálnak át minket.
Jézus a tisztaság forrásaként magát Istent nevezi meg. Akiben az érdek nélküli, önzetlen szeretet él, azért tudja megosztani javait a viszonzás elvárása nélkül, mert minden gazdagsága az Isten.
Ahhoz, hogy óvjuk magunkat a világ káros mérgeitől, az Isten személyes jelenlétének befogadására, és az Istennel való kapcsolatunk erősítésére, elmélyítésére van szükségünk. Ezt a szentgyónással, a szentmiséken való aktív részvétellel és a szentáldozással, valamint a rendszeres, mindennapi imádsággal érhetjük el. Tévhit azt gondolni, hogy saját erőnkből megtisztulhatunk és üdvözülhetünk. Csak Isten tisztíthat meg és üdvözíthet bennünket. Assisi Szent Ferenc szerint is akkor lesz tiszta a szívünk, ha mindig az élő Istenre figyelünk.
Már a Bölcsesség könyve is figyelmeztet, hogy: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Ne engedjük, hogy bármiféle önző, erőszakos, azaz tisztátalan gondolat, vágy, érzelem beférkőzzön a szívünkbe és ott megtelepedjen!
Imádkozzuk gyakran az 51. zsoltárból vett fohászt: „Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” (Zsolt 51,12). Isten legyen a mi gazdagságunk és minden vágyunk beteljesítője!