Évközi 30. vasárnap – Mk 10,46-52
Hiszünk-e az örök életben?
A mai evangéliumban Márk evangélista a jerikói vakot állítja elénk példaképül. Koldulásra kényszerült és alamizsnából élt, de amikor hallotta, hogy a názáreti Jézus közeledik, felismerte, hogy kilátástalan helyzetén csak Jézus segíthet. Éktelen kiáltozásba kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
Amikor Jézus meghallotta kiabálását és magához hívta, nagy elszántsággal indult Jézushoz, minden segítség nélkül. Hátrahagyott mindent, ami addigi megélhetését jelentette. A sok évtizeden keresztül védelmezett előnyös kolduló helyét, a köpenyét, egyetlen védelmét az időjárás viszontagságai ellen, a kolduláshoz nélkülözhetetlen fatányérkáját a hozzá tartozó kővel, amellyel csörgetve koldult.
Jézustól nem anyagi alamizsnát kért, hanem hogy lásson. Nemcsak a külső látását nyerte vissza, hanem a belső látása is kiteljesedett. Amikor Jézus azt mondta neki, hogy „Menj, a hited megmentett téged”, nem ment el, hanem szakítva addigi koldus életével, „követte őt az úton”. Felismerte, hogy csak Jézus tud értelmes célt adni életének.
Valószínűleg Vele maradt nemcsak aznap, hanem mindvégig. Talán Jézus kereszthalálakor megrendülve láthatta, hogyan homályosul el Jézus látása. Jézus feltámadása után is ott lehetett az első keresztények között. Nem véletlen, hogy Márk evangélista lejegyezte a nevét: Bartimeus.
Nagy tömegek sötétségben és a halál árnyékában élnek. A lelki vakságot megszokták, nem is tekintik betegségnek, nem is vágyódnak gyógyulásra. Kérjük Jézust, hogy óvjon meg minket a lelki vakságtól!
Jézus a mi figyelmünket is felhívja arra, hogy „A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” (Mt 6,22-23) „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” (Mt 6,33)!
Forduljunk hittel Jézushoz! Kérjük Tőle annak meglátását, amire igazán szükségünk van, amit csak Ő tud megadni! Örök életet akar adni nekünk. Ezért érdemes élni.
A Krisztussal való találkozás vetkőztessen ki értelmetlen életünkből, kövessük Őt, és éljünk tanítása szerint! Legyünk világossága az élet országútjának árokpartján ülő vak embertársainknak!
Egy hét múlva Mindenszentek ünnepe, másnap pedig a Halottak Napja lesz. Ne feledjük, hogy életünk célja és értelme az örök világosság!
Elsősorban ne földi jólétet, hanem az örök boldogságot keressük! Azt kérjük, hogy már itt a földön Istenhez tartozhassunk! Életünk célja az, hogy már most is Krisztus éljen bennünk (vö. Gal 2,20), aztán földi életünk után majd eljussunk az ő színe látására, amikor örök boldogságban együtt lehetünk Istennel és szeretteinkkel.