Nagyböjt 4. hete, szerda – Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
Gyarapod(t)unk-e Isten (szeretetének) megismerésében?
Mivel a nagyböjti időszakból virágvasárnapig már csak másfél hét van hátra, életünk különböző területeinek felülvizsgálása során egyre inkább a legfontosabb feladatokra kell irányítanunk figyelmünket. (Mint pl: Törekedtünk-e Istent és Isten szeretetét egyre jobban megismerni, viszonozni és (!!!) utánozni?
Jól tudjuk már, hogy életünk kapcsolatokból áll, és amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk.
(Mindenkire jellemző, hogy milyenek a kapcsolatai.) Ha gazdagabbá, értékesebbé akarjuk tenni életünket, akkor elsősorban a kapcsolataink megújítására kell törekednünk. De mivel minden kapcsolatunk az Istennel való kapcsolatunktól függ, ezért a legfontosabb, sőt „létfontosságú” feladatunk a három isteni személlyel való kapcsolatunk ápolása: hogy ezeket tegyük egyre élőbbé és személyesebbekké. A három isteni személynek egymással való kapcsolata számunkra a minta, és egyben forrása is az egymással való kapcsolatainknak. Jézus mondta az „utolsó” vacsorán, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” (Jn 15,12). Ti pedig „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”!
A mai evangéliumban hallhattuk, hogy Jézus azt mondta: „Amint az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” És „Amit az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is.” (Vagyis az Atya és a Fiú „munkálkodása” nem fejeződött be a világ teremtésével.) Ugyanígy nekünk is állandóan „munkálkodnunk” kell kapcsolataink építésén és fejlesztésén, de úgy, hogy „Isten éltessen minket” a kapcsolatainkban.
Hogy mennyire szeret minket az Isten, arról Izaiás könyvéből is hallhattunk egy szép hasonlatot: előfordulhat, hogy az asszony megfeledkezik méhe gyümölcséről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk. Hogy pedig a konkrét megvalósulásában milyen az igazi szeretet, és mi ennek a lényege, azt tárja elénk Jézus a mai evangéliumban. Egy szóval így lehetne összefoglalni: „életadás”. A három istenoi személy közös akarata az, hogy az ő életükben nekünk is részünk legyen.
A mai evangéliumi részletből újra megtudhatjuk, hogy nem Jézus ítél arról, hogy az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jussunk. Mi magunk döntünk arról, hogy elfogadjuk-e a Jézus Krisztusban megjelent életet, vagy nem, vagyis hogy akarjuk-e járni azt az utat, amely az üdvösségre vezet, vagy nem.
A mai evangélium arra szólít fel minket, hogy ahogyan Jézus mindenben együttműködik az Atyával, úgy mi se tegyünk semmit nélküle, vagyis működjünk együtt Jézussal. Jézus mondta, hogy „önmagamtól semmit sem tehetek.” És ugyanígy: „Nélkülem semmit sem tehettek.”
! Jézus és az Atya szeretetével szeressük egymást, tehát a Szentlélek által, hogy üdvözülhessünk. Isten akarata az, hogy „minden ember üdvözüljön”. (1Tim 2,4) NB! Ezen nekünk is „szüntelenül” kell „munkálkodnunk”!