Évközi 32. hét, péntek – Lk 17,26-37
Gondolunk-e mindennap az örök életre?
A mai evangéliumi részletben háromszor is elhangzik az a mondat, hogy: „az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják”.
Az egymás mellett élő két ember élete a külső szemlélő számára egyformának tűnhet. De abban különböznek egymástól, hogy az egyik élete kimerül a földi tevékenységekben (élete nem több, mint a munka, a pihenés, stb.), a másik pedig gondol az örök életre is.
Az emberek magatartásában nem az kifogásolható, hogy a felsorolt mindennapi dolgokkal foglalkoznak, hanem az, hogy az egyik ember figyelmét kizárólag csak az köti le, amit éppen csinál, és egyáltalán nem számol életének a végével, nem hisz az örök életben. A tanulság az, hogy állandó készenlétre van szükség, mert az Emberfia érkezése mindenki számára váratlanul, és biztosan bekövetkezik.
Az a fontos, hogy mindennap legyünk készen a Krisztussal és elhunyt szeretteinkkel való találkozásra, valamint a velük való boldog örök együttlétre!