Évközi 33. hét, csütörtök – Lk 19,41-44
Elfogadjuk-e, hogy egyedül Krisztus lehet a mi békességünk?
Amikor Lukács megírta az evangéliumát, Jeruzsálem pusztulása már megtörtént. Az imént hallott evangéliumi részletet Lukács evangélista miattunk írta meg, hogy magunkra alkalmazhassuk.
A mi nemzedékünknek is szól, hogy Jézus egybe akar gyűjteni minket. Könyörülő irgalmából meglátogat minket is, hogy ne sötétségben és a halál árnyékában üljünk, hanem a mi lépteinket is az üdvösség és a béke útjára igazítsa. Kérdés, hogy befogadjuk-e Krisztust, akarjuk-e és engedjük-e, hogy egybegyűjtsön minket?
Ha nem fogadjuk el Krisztust, akkor nem lesz béke bennünk, de az egyes közösségeken és nemzeteken belül és közöttük sem. Ráadásul az elutasító magatartás következménye az egész közösség és a nemzet számára is katasztrófa lesz.
Amíg időnk van, ismerjük fel Jézus látogatásának idejét, vagyis azt, hogy csak Tőle remélhetjük az egységet, a békét és az üdvösséget! Álljunk készen az ő befogadására, hogy Ő legyen a mi egyéni és közösségi életünk Ura!