Január 18. Árpád-házi Szent Margit – Mt 25,1-13
Mennyire tartjuk fontosnak az örök üdvösség elnyerését? Mennyire viseljük szívünkön embertársaink és egész nemzetünk sorsát?
Margit a tatárjárás alatt IV. Béla királynak (1235-1270) és feleségének, a bizánci származású Laszkarisz Máriának a kilencedik gyermeke volt. Ő 1242-ben, a tatárok elől való menekülésük idején Horvátországban, Klissza várában született. A tatárjárás után sokan tudomást szereztek a szülők fogadalmáról, mely szerint, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, a születendő gyermeküket egészen az Isten szolgálatára szentelik. Mindenki ennek tudta be, hogy a tatárok 1242 márciusában hirtelen kivonultak országunkból.
A királyi pár teljesítette ígéretét, amelyet Margit nemcsak elfogadott, hanem saját szabad akaratából is tudatosan vállalt. Akkor is ragaszkodott fogadalmához, amikor apja ennek megváltoztatására akarta őt kényszeríteni.
A balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd megértéséhez jó tudni, hogy előtte az utolsó napról, az Emberfia elérkezéséről és a hűséges vagyonkezelőről szóló példabeszédeket találjuk Máté evangéliumában. Ezeknek a példabeszédeknek a közös pontja a végső ítélet, valamint az éberség fontossága. Ez nem passzív várakozást, hanem aktív, cselekedetekben megnyilvánuló szeretetet jelent.
A hagyományos magyarázat szerint az olaj a jó cselekedeteket jelképezi. Szent Ágoston így írt erről: „Öltsd magadra a hit, a remény, a szeretet és a jótettek fátylát,… készítsd fel jól a lámpákat, vigyázz, hogy el ne aludjanak, tápláld őket a helyes lelkiismeret olajával! Maradj egységben a Vőlegénnyel, a Szeretet által, hogy bevezessen a lakodalmi terembe, ahol már lámpásod soha ki nem alszik!”
Margit halála után nővértársai egyöntetűen és megrendítően számoltak be Margit rendkívüli életszentségéről, amit száztíz világi tanú is megerősített. Kortársai valamennyien tudatában voltak szerzetesi élete értelmének, hogy élete első pillanatától kezdve, 28 éves korában bekövetkezett halála pillanatáig (1270) engesztelő áldozat volt országunkért.
XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. Csak a mennyben fogjuk megtudni, hogy mennyit jelentett Margit életáldozata nemzetünk számára, és mindazoké, akik önzetlenül fáradoznak nemzetünk tagjainak földi és örök boldogságáért. Milyen nagy szükségünk van ma is arra, hogy legyenek, akik népünk békessége, jobb jövője és tagjainak örök üdvössége érdekében egész életüket felajánlják Istennek!
Ma Szent Margit közbenjárását kérjük magunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve hittel és reménnyel teljes, értelmes és üdvösségre vezető életet éljünk! Ezen kívül saját életünk minden jó cselekedetét és szenvedését is ajánljuk fel szeretteink és honfitársaink földi boldogulásáért és örök üdvösségéért!