Évközi 2. hét, szerda – 1Sám 17,32-33.37.40-51; Mk 3,1-6
Tudjuk-e, hogyan érdemes harcolni Isten gyermekének az istenellenes hatalom képviselőjével szemben?
Az ószövetségi olvasmányban az Istent gyalázó és Istennel együtt Dávidot is átkozó és fenyegető Góliát minden istenellenes hatalom jelképe. Saul király pedig a csupán földi erőviszonyokat mérlegelő ember példája, aki azt mondja Dávidnak, hogy „Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te még csak gyermek vagy”.
Igaz, hogy a gonosz lélek erősebbnek tűnik, mint mi vagyunk, és lehetetlen legyőznünk őt ugyanazokkal a fegyverekkel, amelyekkel ő harcol ellenünk. De éppen az tesz minket esélyessé a győzelemre, hogy Isten olyan fegyvereket ad kezünkbe, melyeket ellenségünk lenéz és megvet, vagy egyáltalán nem is ismer.
A legnagyobb erőnk istengyermekségünk tudata. Bár látszólag kisebbek és gyengébbek vagyunk, mint a bukott angyal, de a megszentelő kegyelem által az isteni természet részesévé lettünk. Ezért erősebbek vagyunk nála.
Második fegyverünk az Isten dicsőítésében rejlő erő. A gonosz átkozódására és gyalázkodására Isten magasztalásával és nevének dicséretével válaszoljunk! Minél nagyobb a kísértés és a fenyegetés, annál nagyobb szükségünk van arra, hogy Isten oltalmába helyezzük magunkat, imádva és áldva Őt.
A harmadik fegyverünk annak a tudatosítása, hogy a mi harcunk az Isten ügye, a győzelmünk az Isten akarata.
A negyedik fegyverünk az Istenbe vetett határtalan bizalom: „az Úr mindjárt kezembe ad téged”.
A végső csapást az a fegyver okozza, amit maga a Sátán készített Krisztusnak. Ez pedig nem más, mint Krisztus keresztje, ami „Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Ezzel győzte le Krisztus a sátánt, és megszerezte nekünk az örök életet. Amikor a gonosz azt gondolta, hogy végleg diadalmaskodott, akkor szenvedte el végső vereségét.
A filiszteus Góliát az elbizakodottságáért életével fizetett. Dávid azért győzte le, mert bízott abban, hogy Isten az ő oldalán áll. Példájából megtanulhatjuk, hogy nincsen olyan kilátástalan helyzet, amely fölött Isten erejével ne lehetnénk úrrá.
De azt is tudatosítsuk magunkban, hogy ez az ütközet újra és újra megismétlődik életünkben! Új meg új Góliátok támadnak, de mi sorra le tudjuk győzni a rosszat a jóval. Erre nézve nincs pihenőnap az életünkben.
Igyekezzünk mindig jót tenni, életet menteni és segíteni a bajbajutott embertársainkon! Általánosan érvényes szabály, hogy mindig a nagyobb és fontosabb tennivalót válasszuk! A legfontosabb és legnagyobb a szeretet.